L’home i la mar
Home lliure, per sempre t’estimaràs la mar!Espill de la teva ànima, l’hi veus emmiralladaen l’infinit vaivé d’onada rera onada,i tu ja ets un abisme més amargant encar.
Et plau de subjergir-te dins de la teva imatge;l’estrenys amb ulls i braços, però el cor es distreud’escoltar adés i ara la seva pròpia veuen el brum d’aquest plany indomable i salvatge.
Tots dos sou tenebrosos i tots dos sou discrets:home, als teus gorgs immensos no arribà mai cap sonda,oh mar, és insabuda ta riquesa més fonda,tan gelosos com sou de preservar els secrets!
I tanmateix, després de segles innombrables,heu seguit barallant-vos, cruels, a dret i a tort,de tant com estimeu el carnatge i la mort,oh lluitadors eterns, oh germans implacables!
Mies ja meri
On miehen vapaan sydämes aina meri!Meri omaa sielunmaisemaa sen peilaa,Aavaansa alati vellovaa kun seilaaMielensä, se tuota karvaampi syöveri.
Mielellään sukeltaa se poveen kuvansa;Mies syliin sen ottaa katseella, tunteella,Villillä ja raa'alla vinkutuulellaToisinaan unohtaa suhisseen maineensa.
Kumpikin niistä tarkasti haudanhiljaaOn: sen syvyyksiä yksikään ei tunne,Perimmäiset aarteet, kun salojansa neNiin tiukasti kätkevät, haastaa tutkijaa!
Kimpussansa katumatta ja armottaVuosisatoja jo siitä huolimatta,Koska verilöyly ja surma niin maittaa,Periks eivät anna, pariks heidät laittaa!
Čovjek i more
Slobodni čovječe, uvijek ćeš voljeti more!more je tvoje zrcalo; tu razmatraš svoju dušuu beskonačnom rasprostiranju njegova valai tvoj um nije ništa manje gorak ponor
Voliš zaroniti u unutrašnjost svoje slikegrliš ju očima i rukama, i tvoje srcese rastereti koji put od svog vlastitog glasazvukom ove jadikovke neukrotive i divlje
Vi ste oboje mračni i tajanstveni:čovječe, nitko nije istražio dno tvojih ponorao more, nitko ne poznaje tvoja intimna bogatstva,tako ljubomorno čuvate svoje tajne!
A ipak kroz nebrojena stoljećaborili ste se bez milosti i kajanjatoliko volite krvoproliće i smrto vječni borci, o neumoljiva braćo!
Az ember és a tenger
Mindig szeretted a vad óceánt,ember, te vad, vad mint a zivatar.A tengeren vihar ekéje szánt,és lelked is örvényes és fanyar.
Leszállsz kevély, tajtékos mélyibeés csókolod arcát ölelkezőn,gyakran szíved zajától futsz ide,s felejtesz a bőgő, szilaj mezőn.
Nagy mélyetek titokzatos, sötétember, szíved se méri fel az ón.Tenger, ki látta kincsed özönét?Örök titok pecsétje áll azon.
Hiába múlnak új s új századok,ma is dühöngtök, mert a harc örök,halálra, vérre szomjas lázadók,őrült testvérek, szörnyű küszködök!
O homem e o mar
Homem livre, o oceano é um espelho fulgenteQue tu sempre hás de amar. No seu dorso agitado,Como em puro cristal, contemplas, retratado,Ter íntimo sentir, teu coração ardente.
Gostas de te banhar na tua própria imagem.Das-lhe beijo até, e , às vezes, teus gemidosNem sentes, ao escutar os gritos doloridos,As queixas que ele diz em mística linguagem.
Vós sois, ambos os dois, discretos tenebrosos;Homem, ninguém sondou teus negros paroxismos,O' mar, ninguém conhece os teus fundos abismos;Os segredos guardais, avaros, receosos!
E há séculos mil, séc'ulos inumeráveis,Que os dois vos combateis n'uma luta selvagem,De tal modo gostais n'uma luta selvagem,Eternos lutador's ó irmãos implacáveis!
insan ve deniz
Sen, hür adam, seveceksin denizi her zaman;Deniz aynandır senin, kendini seyredersinBakarken, akıp giden dalgaların ardından.Sen de o kadar acı bir girdaba benzersin.
Haz duyarsın sulardaki aksine dalmaktan;Gözlerinden, kollarından öpersin, ve kalbinKendi derdini duyup avunur çoğu zaman,O azgın, o vahşi haykırışında denizin.
Kendi aleminizdesiniz ikiniz de.Kimse arastirmadi, adam, uçurumlarını senin;Ey deniz,kimse bilmez senin iç hazinelerinio kadar kiskancsiniz ki sirlarinizi saklamakta
Ama işte gene de binlerce yıldan beriCenkleşir durursunuz, duymadan acı, keder;Ne kadar seversiniz çırpınmayı, ölmeyi,ey ebedi savascilar, ey dizginsiz kardeşler!