Sous les ifs noirs qui les abritent,Les hiboux se tiennent rangés,Ainsi que des dieux étrangers,Dardant leur oeil rouge. Ils méditent.
Sans remuer ils se tiendrontJusqu'à l'heure mélancoliqueOù, poussant le soleil oblique,Les ténèbres s'établiront.
Leur attitude au sage enseigneQu'il faut en ce monde qu'il craigneLe tumulte et le mouvement,
L'homme ivre d'une ombre qui passePorte toujours le châtimentD'avoir voulu changer de place.
Fekete-ernyős taxus-ágakalatt mint furcsa istenekülnek a baglyok: nagy, kerekszemük vörös láng. Meditálnak.
És egyik se mozdul, amígmeg nem jön a bánatos esteés a napot sírjába ejtveaz éj be nem rendezkedik.
Tartásuk intelem a bölcsnek,hogy e földnél semmi se szörnyebb:nyüzsgése fáj, zsivaja sért:
ki árnyak után kész szaladni,mindig rosszul jár, amiértnem tudott a helyén maradni.
Sob os feixos onde habitam,Os mochos formam em filas;Fugindo as rubras pupilas,Mudos e quietos, meditam.
E assim permanecerãoAté o Sol se ir deitarNo leito enorme do mar,Sob um sombrio edredão.
Do seu exemplo, tiraiProveitoso ensinamento:— Fugí do mundo, evitai
O bulício e o movimento...Quem atrás de sombras vai,Só logra arrependimento!
有黑色的水松荫蔽，猫头鹰们列队成阵，仿佛那些陌生的神，红眼眈眈。陷入沉思。
它们纹丝不动，直到那一刻忧郁的时光；推开了倾斜的夕阳，黑色的夜站住了脚。
它们的态度教智者在这世上应该畏怯众人的运动和喧哗；
陶醉于过影的人类永远要遭受到惩罚，因为他想改变地位。