La beauté
Je suis belle, ô mortels ! comme un rêve de pierre,Et mon sein, où chacun s'est meurtri tour à tour,Est fait pour inspirer au poëte un amourÉternel et muet ainsi que la matière.
Je trône dans l'azur comme un sphinx incompris ;J'unis un coeur de neige à la blancheur des cygnes ;Je hais le mouvement qui déplace les lignes,Et jamais je ne pleure et jamais je ne ris.
Les poëtes, devant mes grandes attitudes,Que j'ai l'air d'emprunter aux plus fiers monuments,Consumeront leurs jours en d'austères études ;
Car j'ai, pour fasciner ces dociles amants,De purs miroirs qui font toutes choses plus belles :Mes yeux, mes larges yeux aux clartés éternelles !
A szépség
Oly szép vagyok, mint egy kőarcu álom,a keblemen haltak meg ezerek,de a költő, halálos ideálom,a vérért, könnyért még jobban szeret.
Mint szfinksz ülök értetlen, s egyre rontok,hó a szívem, fehér hattyúpihe;gyűlölöm a mozgást, a formabontót,nevetni, sírni nem lát senki se.
Nagy gesztusom, a végtelent betöltőszobornyugalmam nézi sok-sok költő,bámulja búsan, vágyva, remegőn;
mert mindig hű s szelíd a szeretőm.Szemembe, e két szépítő tükörbe avégtelen fény lengedez örökre!
Frumuseţea
Frumoasă sunt, cum este un vis cioplit în stâncăŞi sânii mei de care atâţia se strivirăPoeţilor o mută iubire le inspiră,Materiei asemeni, eternă şi adâncă.
În larg azur ca sfinxul stau mândră şi ciudată;Mi-i inima de gheaţă şi trupul cum sunt crinii;Urăsc tot ce e zbucium tulburător de liniiŞi nu plâng niciodată şi nu râd niciodată.
Poeţii, pe vecie ursiţi făpturii mele,Ca-n faţa unui templu cu mândri stâlpi senini,Îşi vor petrece viaţa în studii lungi şi grele;
Căci am, ca să-i înduplec pe-aceşti amanţi blajini,Oglinzi în care totul mult mai frumos se-aşterne:Adâncii mei ochi limpezi, plini de lumini eterne.
美
凡人啊！我像石头的梦一样美，我的胸脯生就令诗人们动情，那爱情像物质一样无言、永恒，诗人却一个个碰得伤痕累累。
我高踞蓝天，难解如狮身女妖；心比莹雪，纯洁似天鹅的羽绒；我不喜欢打乱了线条的运动，我从来也不哭，我从来也不笑。
我仿佛从最高傲的雕像那里借来了庄严的姿态，而诗人们将在刻苦的钻研中耗尽时日；
因为，要迷住这些温顺的情人，我有明镜使万物把美色增添；我的眼，闪着永恒之光的大眼！