Le Crépuscule du matin
La diane chantait dans les cours des casernes,Et le vent du matin soufflait sur les lanternes.
C'était l'heure où l'essaim des rêves malfaisantsTord sur leurs oreillers les bruns adolescents ;Où, comme un oeil sanglant qui palpite et qui bouge,La lampe sur le jour fait une tache rouge ;Où l'âme, sous le poids du corps revêche et lourd,Imite les combats de la lampe et du jour.Comme un visage en pleurs que les brises essuient,L'air est plein du frisson des choses qui s'enfuient,Et l'homme est las d'écrire et la femme d'aimer.
Les maisons çà et là commençaient à fumer.Les femmes de plaisir, la paupière livide,Bouche ouverte, dormaient de leur sommeil stupide ;Les pauvresses, traînant leurs seins maigres et froids,Soufflaient sur leurs tisons et soufflaient sur leurs doigts.C'était l'heure où parmi le froid et la lésineS'aggravent les douleurs des femmes en gésine ;Comme un sanglot coupé par un sang écumeuxLe chant du coq au loin déchirait l'air brumeux ;Une mer de brouillards baignait les édifices,Et les agonisants dans le fond des hospicesPoussaient leur dernier râle en hoquets inégaux.Les débauchés rentraient, brisés par leurs travaux.
L'aurore grelottante en robe rose et verteS'avançait lentement sur la Seine déserte,Et le sombre Paris, en se frottant les yeux,Empoignait ses outils, vieillard laborieux.
Reggeli szürkület
Kaszárnyák udvarán ébresztők szava zengettés minden utcaláng reggeli szélbe lengett.
Ez az óra, mikor vad álom- s lázcsapatgyötri párnáikon a barna ifjakat;mikor, mint vérbevont szemek, pislogva, rángva,vörös foltot vet a nappal testén a lámpa,s a lélek, a nehéz, bús testi súly alattépenúgy küzködik mint a lámpa s a nap.Mintha egy könnyes arc szellőn borzongva szárad,kelnek a lég futó remegései; - fáradtírni a férfi már, és ölelni a nő.
Kéményből itt-amott könnyű füst tör elő.A kéjnők ostobán, kitátott szájjal, ólom-szin arccal alszanak a gyűrött takarókon.A koldusasszonyok, vonva nyult kebleik,parázsba fujnak és ujjuk melengetik.Ez az óra, mikor az anyák gyermekágyikínja fázó nyomor közt kezd ujulva fájni;kakasszó a ködöt hasítja, távoli:mint vérhabba fuló zokogást, hallani.A messze paloták páratengerben úsznak.A kórházakban a bús haldoklók bucsúznakrongy életüktől, és csuklásuk fölhereg...Robotjukból hazatérnek tört korhelyek.
A Hajnal fázva már, zöldben és rózsaszinben,lassan közeledett a szürke Szajna-szintens a morc Paris, szemét dörzsölve és bután,agg munkás, unva nyult szerszámai után.
Zorii zilei
Sunase deşteptarea pe la cazărmi, şi-o boareDin vântul dimineţii sufla în felinare.
La vremea asta visuri cu jocul lor drăcescPe-adolescenţii oacheşi în pat îi răsucesc;Şi lampa, ochi cu rană, începe să se zbată,Punând pe luciul zilei o sângerie pată,Iar sufletu-n robie dat trupului şi silei,Imită lupta lămpii cu strălucirea zilei.Cum un obraz în lacrimi e şters de vânt, văzduhulE-nfiorat de lucruri ce-şi dau în umbră duhul.Şi-i frânt de scris bărbatul, femeia de iubit.
Prindeau ici colo hornuri să fumege grăbit.Femeile de stradă, cu-nvineţite pleoape,Plecaseră în somnul lor tâmp să se îngroape,Calicele, târându-şi uscaţii, recii sâni,Suflau s-aţâţe focul şi îşi suflau în mâini.Sosise ceasu-n care de frig şi griji hursuzeSe-ncrâncenă durerea femeilor lehuze;Ca un oftat ce-l curmă un val de sânge roşTăia departe pâcla un cântec de cocoş;Mormane mari de ceaţă zăceau pe edificii,Şi muribunzii jalnici, prin funduri de ospiciiÎşi horcăiau suflarea din urmă-necăcioasă.Stricaţii, frânţi de munca lor grea, veneau acasă.
Şi-n timp ce aurora de-a lungul Senei goale,În rochie roz-verde prin frig păşea agale,Sărind din somn Parisul îşi aduna în grabăUneltele şi, harnic bătrân, pornea la treabă.
晨光熹微
起床号从兵营的院子里传出，而晨风正把街头的灯人吹拂。
这个时候，邪恶的梦宛若群蜂，把睡在枕上的棕发少年刺疼；夜灯如发红的眼，游动又忽闪，给白昼缀上一个红色的斑点；灵魂载着倔强而沉重的躯体，把灯光与日光的搏斗来模拟；像微风拂拭着泪水模糊的脸，空气中充满飞逝之物的震颤，男人倦于写作，女人倦于爱恋。
远近的房屋中开始冒出炊烟。眼皮青紫，寻欢作乐的荡妇们，还在张着大嘴睡得又死又蠢；穷女人，垂着干瘪冰凉的双乳，吹着残火剩灰，朝手指上哈气。产妇们的痛苦变得更加沉重；像一声呜咽被翻涌的血噎住，远处鸡鸣划破了朦胧的空气；雾海茫茫，淹没了高楼与大厦；收容所的深处，有人垂死挣扎，打着呢，吐出了最后的一口气。冶游的浪子回了家，力尽筋疲。
黎明披上红绿衣衫，瑟瑟发抖，在寂寞的塞纳河上慢慢地走，暗淡的巴黎，揉着惺忪的睡眼，抓起了工具，像个辛勤的老汉。