Charles Baudelaire "Rêve parisien" lyrics

Translation to:csdeeshuitplptruzh

Rêve parisien

A Constantin Guys

I

De ce terrible paysage,Tel que jamais mortel n'en vit,Ce matin encore l'image,Vague et lointaine, me ravit.

Le sommeil est plein de miracles !Par un caprice singulier,J'avais banni de ces spectaclesLe végétal irrégulier,

Et, peintre fier de mon génie,Je savourais dans mon tableauL'enivrante monotonieDu métal, du marbre et de l'eau.

Babel d'escaliers et d'arcades,C'était un palais infini,Plein de bassins et de cascadesTombant dans l'or mat ou bruni ;

Et des cataractes pesantes,Comme des rideaux de cristal,Se suspendaient, éblouissantes,A des murailles de métal.

Non d'arbres, mais de colonnadesLes étangs dormants s'entouraient,Où de gigantesques naïades,Comme des femmes, se miraient.

Des nappes d'eau s'épanchaient, bleues,Entre des quais roses et verts,Pendant des millions de lieues,Vers les confins de l'univers ;

C'étaient des pierres inouïesEt des flots magiques ; c'étaientD'immenses glaces éblouiesPar tout ce qu'elles reflétaient !

Insouciants et taciturnes,Des Ganges, dans le firmament,Versaient le trésor de leurs urnesDans des gouffres de diamant.

Architecte de mes féeries,Je faisais, à ma volonté,Sous un tunnel de pierreriesPasser un océan dompté ;

Et tout, même la couleur noire,Semblait fourbi, clair, irisé ;Le liquide enchâssait sa gloireDans le rayon cristallisé.

Nul astre d'ailleurs, nuls vestigesDe soleil, même au bas du ciel,Pour illuminer ces prodiges,Qui brillaient d'un feu personnel !

Et sur ces mouvantes merveillesPlanait (terrible nouveauté !Tout pour l'oeil, rien pour les oreilles !)Un silence d'éternité.

II

En rouvrant mes yeux pleins de flammeJ'ai vu l'horreur de mon taudis,Et senti, rentrant dans mon âme,La pointe des soucis maudits ;

La pendule aux accents funèbresSonnait brutalement midi,Et le ciel versait des ténèbresSur le triste monde engourdi.

Pařížský sen

Constantinu Guysovi

I.

On ještě dnes to dopoledneten obraz strašné krajiny,již lidské oko nezahlédne,před zraky matně září mi.

Náš spánek samým divem žije!Já z rozmarného nápaduvtom odstranil z té scenérierostlinstvo vzrostlé bez řádu,

a bystrý malíř svého snění,jsem chutnal ve svém výtvorumonotonii do umdlenívody, kovu a mramoru.

Ten bábel schodišť, klenb a arkád,byl palác konců mizícícha všade plný plných kaskád,do zlatých mís se řítících,

a katarakty nad chodbamise oslnivé věšelykřišťálovými záclonamina bílé stěny z oceli.

Ne stromy, sloupy obklopeny,dřímaly zticha bazény,v nichž pyšné nymfy jako ženyse prohlížely, blaženy.

Modř modrých vod se rozlévalav růžozelených nábřežícha miliony mil se hnalak hranicím světa, záříc v nich.

Byl to svět vzácných drahokamů,magických vln a širých skel,oslňovaný spoustou mamů,jež byl sám v sobě obrážel.

Na nebi nyly Gangy tiše,a klidné, bez vší účasti,chrlily proud svých uren s výšedo démantových propastí.

Já, šťastný strůjce těchto kouzel,sám oceán pak, jak jsem chtěl,a aniž se mi zkrocen vzpouzel,pod tunel z šperků zaváděl.

A vše, i čerň, vše jasně plálo,duhové, světlé, samý třpyt,a moře lesk svůj vsazovalove vykrystalovaný svit.

Než bez hvězd, slunce na blankytu,nic, co by mohlo ozářitty zázraky, jež, plny třpytu,vyzařovaly vlastní svit!

A nad tím divem plným ruchupak stálo - hrozné zjevení,vše pro vjem zraku, ne však sluchu! -strašlivé věčné mlčení.

II.

Otevřev oči horečnaté,já zřel děs svého doupětea citil, zas v své duši klaté,hrot vší své strasti prokleté.

Mé pendlovky se zhurta jalypoledních dvanáct odbíjet,a nebe dštilo svoje kalyna tento ztuhlý bídný svět.

Párizsi álom

Constantin Guys-nek

I

A szörnyü táj, melyhez hasonlótember nem látott sohasem,még reggel is, bár szertefoszlott,üdíti a képzeletem.

Csoda az álom, érthetetlen!Különös szeszély vezetettés képemből számkivetettema rendetlen növényzetet,

és, mint zsenimre büszke festő,élveztem roppant vásznamon,hogy a víz és érc s a nemes kőúgy részegít s oly monoton.

Lépcsők és árkádok tolongóbábele volt e palota,matt vagy barna aranyban omlózuhogók s medencék sora;

és szakadó nagy vízesésekkristályfüggönyként nehezencsüngtek alá vakítva részegkáprázatú érc-hegyeken.

Oszlopok állták körbe, nem fák,a mélyen alvó tavakatés vizükben gigászi nimfáknézték magukat álmatag.

Nagy vizek nyúltak szerte, kéken,zöld s rózsa partok közt, ezers ezer mérföldnyi messzeségben,s a végtelenben vesztek el:

hallatlan drágakövek voltaks bűvös hullámok: mind csupaóriás jéglap, egybeolvadtképek s tükrök káprázata!

Gondtalan és néma közönybenbő-urnás égi Gangeszekürítették gyémántözönbendús örvényükbe kincsüket,

s én, tündérálmok épitésze,drágakő-alaguton átvezettem, szívem örömére,egy megfékezett óceánt;

s minden, még a fekete szín isvillózva égett és hevűlt;a vizek glóriája Íriszfénykristályává merevűlt.

Egyébként semmi fény felülről,se alkonyat, se csillagok:az egész varázstáj belülrőls egyéni tűzben ragyogott!

És (szörnyü újság: a szem ittass hang nincs egyetlen rezdület!)e sok mozgó csoda felett azöröklét csöndje lebegett.

II

Felnéztem... A fény még zsibongott...S láttam, odúm mily nyomorúlt,s éreztem, hogy az átkozott gondtőre megint szivemre sújt;

síri szózatával az órabrutálisan delet ütött,s a fekete ég gomolyogvaszállt a dermedt világ fölött.

Here one can find the lyrics of the song Rêve parisien by Charles Baudelaire. Or Rêve parisien poem lyrics. Charles Baudelaire Rêve parisien text. Also can be known by title Reve parisien (Charles Baudelaire) text.