Balkon
A hajnal földereng a háztetők fölött,a parkban körbejár a szél.Az álom túlfelén kukásautó zörög,a tér zsongása benned él.
A nappal tele van sugarakkal, és a fák között különös fény,az életed itt éled, és ha volt is számtalan hely,ez itt a múlt , mi benned él.
A sok kis pillanat, mint eldugott füzet ,ki írta, nem lapozza fel.A számát mormolod, a vonal rég süket.A hívott fél sosem felel.
A város tele van szavainkkal, de a séták nyoma elvész,Az életed itt éled és ha volt is számtalan hely,úgyis tudod, visszatérsz.
A presszó és a pad helyén üres telek,A sarkon áll egy kék kabát.Az égbolt nyitni kezd, akár az üzletek,Kitárja tükrös ajtaját.
A szíved tele van sugarakkal, de az emlék ugyanúgy fáj ,Az életed itt éled, és ha volt is számtalan hely,ez itt a múlt, mi visszajár.
A kávé rég kihűlt a konyhaasztalon,és hallod, hogy jár a villamos .De jó így állni itt a szürke balkonon,utazni, menni kéne most.
Az utcán huzatos, lobogó fény, de te bárhol is, ugyanott jársz,Az életed itt éled, és ha volt is számtalan hely,ez itt a múlt, a régi ház.
A reggel fénye ég a házak oldalán,a tócsák színe felragyog.Ha egyszer erre jön, eszébe jutsz talán,megnézi az ablakot.
És tudod, hogy ma is ugyanúgy lesz, csak az illat ma valahogy más,Az életed egyetlen film, s ha volt is számtalan kép,Nem múlik el, pereg tovább,nem múlik el, pereg tovább.