Alter Mann
Er wartet auf den MittagswindDie Welle kommt und legt sich mattMit einem Fächer jeden TagDer Alte macht das Wasser glatt
Ich werf' den Stein zu meinem SpaßDas Wasser sich im Kreis bewegtDer Alte sieht mich traurig anUnd hat es wieder glattgefegt
Im weißen Sand der alte MannZitternd seine Pfeife raucht.Nur das Wasser und ich wissen,Wozu er diesen Fächer braucht.
Die Ahnung schläft wie ein Vulkan.Zögernd hab' ich dann gefragt.Den Kopf geneigt, es schien, er schläftHat er, bevor er starb, gesagt:
Das Wasser soll dein Spiegel sein.Erst wenn es glatt ist, wirst du sehen,Wieviel Märchen dir noch bleibt,Und um Erlösung wirst du flehen.
Den Fächer an den Leib gepresstIm Todeskrampf erstarrt die HandDie Finger mussten sie ihm brechenDer Fächer bleibt zurück im Sand
Den Alten ruf' ich jeden Tag,Er möchte mich doch hier erlösen.Ich bleib' zurück im Mittagswind,Und in dem Fächer kann ich lesen.
Das Wasser soll dein Spiegel sein.Erst wenn es glatt ist, wirst du sehen,Wieviel Märchen dir noch bleibt,Und um Erlösung wirst du flehen.
Старец
Той чака обедния вятър,вълната идва и поляга уморено,всеки ден с едно ветрилостарецът заглажда водата.
Хвърлям камък за собствено удоволствие,водата се задвижва в кръг,старецът ме погледна тъжнои я заглажда отново.
В белият пясък старецът,треперейки запушва своята лула,само водата и аз знаем,защо той се нуждае от ветрилото.
Представата заспала е като вулкан,тогава колебливо го попитах.Главата му бе склонена, изглежда спеше,и преди да умре каза.
Водата ще бъде твое огледало.Едва, когато е гладка, ще видишколко приказки са ти останалии ще молиш за избавление
Притиснал бе ветрилото към свойто тяло,дланта му се вкорави в смъртен гърч.Наложи се да му строшат пръстите,ветрилото остана в пясъка.
Обаждам се на стария всеки ден,за да ме освободи от тук.Оставам сред обедния вятър,и по ветрилото мога да чета.
Водата ще бъде твое огледало.Едва, когато е гладка, ще видишколко приказки са ти останалии ще молиш за избавление
Öreg ember
A déli szélre várJön a hullám és fáradtan elterülegy legyezővel minden napaz öreg elsimítja a vizet
Eldobom a követ tréfábóla víz fodrozódikaz öreg szomorúan rám nézmajd ismét elsimítja
A fehér homokban, az öreg emberremegve, szívja pipájátcsak a víz és én tudommiért is kell neki a legyező
Az előérzet alszik, mint egy vulkánhabozva kérdeztemFeje félre hajlott, úgy tűnt mintha aludnamielőtt meghalt, azt mondta
A víz lesz a tükrödmikor sima lesz, csak akkor láthatodmennyi tündérmese maradt még nekedés megváltásért könyörögsz
A legyezőt a testéhez nyomtakeze megmerevedettaz ujjait el kellett törniüka legyező visszamaradt a homokban
Az öreget hívom minden napszeretném ha megváltanaHátra maradok a déli szélbenés a legyezőben tudok olvasni
A víz lesz a tükrödmikor sima lesz, csak akkor láthatodmennyi tündérmese maradt nekedés megváltásért könyörögsz
İhtiyar Adam
O, öğle rüzgarını beklemektedirDalga gelir ve hafifçe çarparHer gün bir pervaneyleİhtiyar, suyu durulaştırır
Taşı eğlencesine attımSu dalgalanırİhtiyar bana kederli bir şekilde bakarVe yine onu temizleyerek durulaştırır
Beyaz kumlar içinde ihtiyar adamTitremekte, piposunu içmekteYalnızca su ve ben biliyoruzOnun bu pervaneye niye ihtiyacı olduğunu
Şüphe bir volkan gibi uyuyorTereddüt içinde o zaman sordumKafasını eğdi, uyuyormuş gibi görünüyorduÖlmeden önce dedi ki
Su olacaktır senin aynanDurulduğunda, göreceksinSana ne kadar peri masalı kaldığınıVe kurtuluşu dileyeceksin
Pervane vücuda bastırıldıÖlüm spazmları sırasında eli donduParmaklarını kırmak zorunda kaldılarPervane kumda bırakıldı
Her gün ihtiyarı çağırırımBöylece o beni kurtarabilirBen geride bırakıldım öğle rüzgarındaVe pervanenin içinde okuyabiliyorum
Su olacaktır senin aynanDurulduğunda, göreceksinSana ne kadar peri masalı kaldığınıVe kurtuluşu dileyeceksin