L'Estaca
L'avi Siset em parlavade bon matí al portalmentre el sol esperàvemi els carros vèiem passar.
Siset, que no veus l'estacaon estem tots lligats?Si no podem desfer-nos-en,mai no podrem caminar!
Si estirem tots, ella caurài molt de temps no pot durar,segur que tomba, tomba, tomba,ben corcada deu ser ja.
Si tu l'estires fort per aquí,i jo l'estiro fort per allà,segur que tomba, tomba, tomba,i ens podrem alliberar.
Però, Siset, fa molt temps ja,les mans se'm van escorxant,i quan la força se me'n vaella és més ampla i més gran.
Ben cert sé que està podridaperò és que, Siset, pesa tant,que a cops la força m'oblida.Torna'm a dir el teu cant.
Si estirem tots, ella caurài molt de temps no pot durar,segur que tomba, tomba, tombaben corcada deu ser ja.
Si tu l'estires fort per aquí,i jo l'estiro fort per allà,segur que tomba, tomba, tomba,i ens podrem alliberar.
L'avi Siset ja no diu res.Mal vent que se l'emportà,- ell qui sap cap a quin indret -i jo a sota el portal.
I mentre passen els nous vailetsestiro el coll per cantarel darrer cant d'en Siset,el darrer que em va ensenyar.
Si estirem tots, ella caurài molt de temps no pot durar,segur que tomba, tomba, tombaben corcada deu ser ja.
Si tu l'estires fort per aquí,i jo l'estiro fort per allà,segur que tomba, tomba, tomba,i ens podrem alliberar.
Paalu
Vanha Siset puhui minulleovellaan aamun sarastaessa,kun odotimme auringon nousevanja katselimme ohi kulkevia autoja.
Etkö näe paalua,johon meidät kaikki on kahlehdittu?Ellemme päästä itseämme irti,emme koskaan voi kulkea vapaina.
Jos vedämme kaikki, paalu irtoaa,ja kohta se ei enää ole pystyssä.Aivan varmasti se kaatuu, kaatuu, kaatuu,sen on pakko antaa periksi.
Jos minä vedän tästä voimieni takaaja sinä siitä kaikin voimin,niin aivan varmasti se kaatuu, kaatuu, kaatuu,ja voimme vapauttaa itsemme.
Mutta, Siset, niin kauan olemme jo kiskoneet,että käteni ovat vereslihalla.Voimani ovat ehtymäisillään,ja paalu vain seisoo tiukasti paikallaan.
Varmasti paalu on jo lahonnut,mutta, Siset, taakka on niin raskas,että välillä tunnen voimieni hiipuvan.Tule siis ja laula jälleen laulusi.
Jos vedämme kaikki, paalu irtoaa,ja kohta se ei enää ole pystyssä.Aivan varmasti se kaatuu, kaatuu, kaatuu,sen on pakko antaa periksi.
Jos minä vedän tästä voimieni takaaja sinä kaikin voimin siitä,niin aivan varmasti se kaatuu, kaatuu, kaatuu,ja voimme vapauttaa itsemme.
Vanha Siset on vaiennut.Pahat tuulet veivät hänet mennessäänpaikkaan, jota kukaan ei tiedä,ja jättivät minut yksin hänen ovelleen.
Ja kaikille ohikulkijoilleminä viritän äänenija laulan hänen viimeisen laulunsa,viimeisen laulun, jonka hän opetti minulle.
Jos vedämme kaikki, paalu irtoaa,ja kohta se ei enää ole pystyssä.Aivan varmasti se kaatuu, kaatuu, kaatuu,sen on pakko antaa periksi.
Jos minä vedän tästä voimieni takaaja sinä kaikin voimin siitä,niin aivan varmasti se kaatuu, kaatuu, kaatuu,ja voimme vapauttaa itsemme.
A Karó
Az öreg Sziszet velem beszéltkorán ülve a házkapunálmialatt a napra várakoztunks a kocsikat erre menni láttunk.
Sziszet, nem látod-e a karótmelyhez mindenki kötve van?Ha nem tudunk megszabadulninem járhatunk, nem járhatunk.
Mindnyájan húzzunk és lehull,sokáig nem bírhatja a terhet.Ez bizony, hull le, hull le, hull le,már rothadt és romlott a fa.
Ha én erősen húzok errőlés te erősen húzol arról,ez bizony, hull le, hull le, hull leés végre megszabadulunk.
De, Sziszet, sok idő már elmúlts a bőr a kezemről már lejött,érzem, hogy erőm fogytán van,a karó nagyobbodik, elnehezül.
Jól tudom, hogy rothadó,de, Sziszet, sokat, sokat nyom.Érzem, hogy erőm hanyatlik,ismét énekeld el nekem dalodat.
Mindnyájan húzzunk és lehull,sokáig nem bírhatja a terhet.Ez bizony, hull le, hull le, hull le,már rothadt és romlott a fa.
Ha én erősen húzok errőlés te erősen húzol arról,ez bizony, hull le, hull le, hull leés végre megszabadulunk.
Az öreg Sziszet nem beszél többé,elvitte egy rossz szélő tudja hová a szél elvittes én még vagyok a házkapunál.
S ha mennek erre új fiatalokfennhangon újra eléneklemSziszet utolsó dalát,az utolsót, melyt tanított.
Mindnyájan húzzunk és lehull,sokáig nem bírhatja a terhet.Ez bizony, hull le, hull le, hull le,már rothadt és romlott a fa.
Ha én erősen húzok errőlés te erősen húzol arról,ez bizony, hull le, hull le, hull leés végre megszabadulunk.
L'Estaca
Lo vielh Siset que'm parlavaDe d'òra au ras deu portauDab lo sorelh qu'esperavamCatavas suu caminau
Siset, e vedes l'estaca ?A tots que ns'i an ligatsSi arrens non nse'n destacaQuin poderam caminar ?
Si tiram tots que caderà !Guaire de temps pòt pas durarSegur que tomba, tomba, tomba,Plan croishida qu'ei dejà
Si tiri hòrt, jo, per ençàSi tiras hòrt, tu, per delàSegur que tomba, tomba, tomba,Que nse'm poiram desliurar
Totun i a pro de temps araQue ns'escarronham las mansSi la fòrça e'ns deisha càderPareish mei grana qu'abans
De tot segur qu'ei poiridaTotun, Siset, pèsa tant !A còps que'm pèrdi l'ahida,Vè torna'm díser ton cant
Lo vielh Siset que se'm caraMau vent se l'a miat atau,Qui sap on se tròba adara ?Demori sol au portau.
A pausas passan los dròlles,Lhèvi lo cap tà cantar,Lo darrèr cant deu vielh òmi,Lo darrèr que m'ensenhà:
Si tiram tots que caderà !Guaire de temps pòt pas durarSegur que tomba, tomba, tomba,Plan croishida qu'ei dejà
Si tiri hòrt, jo, per ençàSi tiras hòrt, tu, per delàSegur que tomba, tomba, tomba,Que nse'm poiram desliurar
A Estaca
O avô Siset falava-mepela manhã no umbralenquanto o sol esperávamose as carroças a passar.
Siset, tu não vês a estacaa que nós estamos atados?Se não nos livrarmos delaNão podemos caminhar!
Se a puxarmos, ela cairáe não muito mais durará,certinho tomba, tomba, tombabem carcomida já está.
Se eu a puxar com força aquie tu a puxares com força aí,certinho tomba, tomba, tombae podemo-nos libertar.
Mas, Siset, já passei muito,dilaceram-se-me as mãos,e quando a força me faltajá não se pode aguentar.
Bem sei que está ‘podrecidamas, Siset, está a pesar tanto,que às vezes a força me falha.Repete lá o teu canto:
Se todos puxarmos, ela cairáe não muito mais durará,certinho tomba, tomba, tombabem carcomida já está.
Se eu a puxar com força aquie tu a puxares com força aí,certinho tomba, tomba, tombae podemo-nos libertar.
O avô Siset já nada diz,maus ventos o afastaram,só ele saberá para ondee eu aqui no meu umbral.
E enquanto passam os novatosestico o pescoço a cantara canção última do Siset,a canção que me ensinou.
Se a puxarmos, ela cairáe não muito mais durará,certinho tomba, tomba, tombabem carcomida já está.
Se eu a puxar com força aquie tu a puxares com força aí,certinho tomba, tomba, tombae podemo-nos libertar.
Pålen
Den gamle Siset satt i stolen,i gryningen talade vi,stilla i väntan på solensåg kärrorna rulla förbi.
Min pojke, har du sett pålensom vi är fjättrade vid?Om vi inte får bort denkan ingen av oss bli fri.
Om alla drar så störtar den,i morgondag så störtar den.Ja, den ska falla, falla, falla,den är rutten nu, min vän.
Om du tar i och drar igenså tar jag i och drar igen.Så ska den falla, falla, fallaoch vi kan gå mot friheten.
Vi kämpar men tiden rinner,händerna svider av sår.Känns som om tiden försvinner,men pålen står där den står.
Ja, händerna svider av såren,pålen är rutten men tung.Krafterna sinar med åren,kom hjälp mig, du som är ung.
Om alla drar så störtar den,i morgondag så störtar den.Ja, den ska falla, falla, falla,den är rutten nu, min vän.
Om du tar i och drar igenså tar jag i och drar igen.Så ska den falla, falla, fallaoch vi kan gå mot friheten.
En ond vind drog genom stadenoch Siset har tystnat, men vihör än hans sånger i bladenoch kärrorna rulla förbi.
Till människor som passerarhöjer jag rösten till sång,och orden av kraften vibrerarsom Siset mig lärde en gång.
Om alla drar så störtar den,i morgondag så störtar den.Ja, den ska falla, falla, falla,den är rutten nu, min vän.
Om du tar i och drar igenså tar jag i och drar igen.Så ska den falla, falla, fallaoch vi kan gå mot friheten.