Charles Baudelaire "Une martyre" lyrics

Translation to:deeshuitptru

Une martyre

Dessin d'un maître inconnu

Au milieu des flacons, des étoffes lamées Et des meubles voluptueux,Des marbres, des tableaux, des robes parfumées Qui traînent à plis somptueux,

Dans une chambre tiède où, comme en une serre, L'air est dangereux et fatal,Où des bouquets mourants dans leurs cercueils de verre Exhalent leur soupir final,

Un cadavre sans tête épanche, comme un fleuve, Sur l'oreiller désaltéréUn sang rouge et vivant, dont la toile s'abreuve Avec l'avidité d'un pré.

Semblable aux visions pâles qu'enfante l'ombre Et qui nous enchaînent les yeux,La tête, avec l'amas de sa crinière sombre Et de ses bijoux précieux,

Sur la table de nuit, comme une renoncule, Repose ; et, vide de pensers,Un regard vague et blanc comme le crépuscule S'échappe des yeux révulsés.

Sur le lit, le tronc nu sans scrupules étale Dans le plus complet abandonLa secrète splendeur et la beauté fatale Dont la nature lui fit don ;

Un bas rosâtre, orné de coins d'or, à la jambe, Comme un souvenir est resté ;La jarretière, ainsi qu'un oeil secret qui flambe, Darde un regard diamanté.

Le singulier aspect de cette solitude Et d'un grand portrait langoureux,Aux yeux provocateurs comme son attitude, Révèle un amour ténébreux,

Une coupable joie et des fêtes étranges Pleines de baisers infernaux,Dont se réjouissait l'essaim des mauvais anges Nageant dans les plis des rideaux ;

Et cependant, à voir la maigreur élégante De l'épaule au contour heurté,La hanche un peu pointue et la taille fringante Ainsi qu'un reptile irrité,

Elle est bien jeune encor ! - Son âme exaspérée Et ses sens par l'ennui mordusS'étaient-ils entr'ouverts à la meute altérée Des désirs errants et perdus ?

L'homme vindicatif que tu n'as pu, vivante, Malgré tant d'amour, assouvir,Combla-t-il sur ta chair inerte et complaisante L'immensité de son désir ?

Réponds, cadavre impur ! et par tes tresses roides Te soulevant d'un bras fiévreux,Dis-moi, tête effrayante, a-t-il sur tes dents froides Collé les suprêmes adieux ?

- Loin du monde railleur, loin de la foule impure, Loin des magistrats curieux,Dors en paix, dors en paix, étrange créature, Dans ton tombeau mystérieux ;

Ton époux court le monde, et ta forme immortelle Veille près de lui quand il dort ;Autant que toi sans doute il te sera fidèle, Et constant jusques à la mort.

Gyönyörök mártírja

...

Üvegcsék, illatok, kép, márvány, drága köntös, nehéz brokáttal átszövöttlehulló dús szövet, mely nagy redőket öntöz, és kéjes bútorok között,

hol a langyos szoba, fülledve mint üvegház veszélyes tikkadásba zár,s holt csokrok porcelán sírjaiból meleg láz, a végső sóhajpára száll,

egy fejetlen tetem önti vére folyóját, élénk piros, csörgedezővérét a vánkoson, s a szomjas takarón át, mely issza, mint aszú mező.

S mint sápadt vizió, amilyet költ az éjjel, s mely szemeink bilincse lesz,a fej, sötét haja sörényes nehezével s arany kövekkel ékszeres,

némán, mint egy virág, a kis szekrényre vetve nyugszik; és gondolattalan,kifordult szemein, cél nélkül szétmeredve, az alkony fakósága van.

Az ágyon a csupasz törzs kábán, önfeledten, szemérem nélkül tárja kia titkos, végzetes bájt, melyet céda kedvben adott a természet neki;

egy rózsaszínű és aranycsikos harisnya emlékül még lábán lebeg,s a harisnyakötő villogó csatja pisla gyémántja szemével rebeg.

E különös magány, e langyos, buja fészek, és egy nagy arckép lankatag,de szinte kihivó szeme valami részeg, vad szerelemre vallanak,

rossz gyönyörökre és különös ünnepekre, pokoli csókokkal teli,hol a gonosz sereg a függöny közt lebegve a bűnt kedvtellten nézdeli.

Pedig ha elegáns soványságát e hullán nézed a vállnak, és futóvonalban a csipőn hogy száll tört rajzu hullám, akár egy izgatott kigyó,

láthatod, hogy milyen ifju még! - Béna lelkét s unalma-nyűtt érzékeita bolygó és veszett vágycsordák lelegelték, alig nyitotta meg nekik?

A vad hímnek, akit nyugtatni eleven még Legforróbb csókod sem tudott,így koronázta meg vágyai végtelenjét engedelmes, halott husod?

Felelj, bűnös tetem! s lázban emelve karja merev hajaddal, szörnyü fej,ajkához vitt-e, hogy hideg fogadra marja utolsó csókjait? Felelj!

- Távol a gúnyoló világtól és a piszkos tömeg és kandi hivatalszemeitől, nyugodj, különös hulla, titkos sirodban, mely semmitse vall;

szeretőd bolygja a világot, s halhatatlan formád kisérti álmait;s miként hozzá te itt, ő minden gondolatban hű lesz tehozzád a sirig!

Here one can find the lyrics of the song Une martyre by Charles Baudelaire. Or Une martyre poem lyrics. Charles Baudelaire Une martyre text.