Guns N' Roses "Coma" testo

Kóma

Lásd, amint elkapott engem egy kómaÉs én azt hiszem nem akarom hogyValaha visszatérjek erreA világba újraÍgy szeretem azt egy komábanMert soha senki nem megyOh hogy visszatérjek errea világba újra

Most úgy érzem mintha messze lebegnékNem érzem a nyomástÉs én ezt így szeretemDe a testem hív a testem hívAkarod hogy visszatérjek ideA világba újra

Felfüggesztett mélység fekete egy tengerébenMegvan a fényA végén megkaptam a fénytFeltettem a csontokat az árbocraNos elmentem vitorlázni, elmentem vitorlázniHagyni tudtam ilyen könnyenA barátaim visszahívnak engemIgent mondtamRám hagyják az egészet mikorMinden, amire nekem szükségem volt, a tisztaságÉs valaki mondja meg, mi folyik afrancba

Csúszunk messzebb és messzebbEz egy csoda, meddig tudunk maradniEgy olyan világban, amely elménk teremtettEgy olyan világban, amely tele van

Kérlek, érts meg engemÉn bemászom a roncsok közéEz mind az én csavaros álmaimÉs ez egy olcsó kutatásCsak nem lehet elnyomni az én sikolyaimatÉs én várokA válaszút előtt állokVárlak tégedVárlak tégedHol vagy

Senki nem fog engem zavarni többéSenki nem fog zűrzavart okozni a fejemben többéNem értem mi ez a harcSzeretném látni eztMert nincs semmi látnivalóItt béke van és ez jó nekemNem úgy, mint az a világ ahol, éltemÉn soha nem igazán akartam, élni...

Éld az életed, mintha kómában lennélNe mond el, miért akarodAdj rá minden okotEz kicsit nehéz elhinni

De ki vagyok én, hogy megmondjam, hogy milyen okot látok arra hogyneked miért kellene maradnodTalán amúgy is nélküled jobban járnánkVáltottam egy egy írányú jegyet neked arra hogy utolsó esélyed legyen egy utazásraVan egy egyírányú jegyed az öngyilkosságbaVan egy egyirányú jegyed, és nincs kiút élve

És mindez durván közölve amely elhagyott veled a hidegNem sok vigaszt, nyújtva amikor annyira gyengének és öregnek érzed magadDe ahol az otthon van, ahol a szívAkkor ott van egy történet amit elmondaszNem, neked nincs szükséged egy doktorraSenki más nem tudja gyógyítani a lelkedet

Van a döntésedben alázatosságMegvan az életed a sorbanDe senki nem húzta meg a ravasztŐk csak félreálltakLebukok a víz aláAmíg végignézed, ahogy a hullámok búcsút intenek

Reggel hívni fognakA telefonon fognak lógniVárni fognak egy válaszraDe tudod, hogy senki sincs otthonÉs amikor a harangok abbahagyják csengéstNem volt senki hibája, hanem a sajátodé

Ott mindig bőséges volt a figyelmeztetésOtt mindig finom jelek voltakÉs akkor láttam, hogy jönnekDe túl sok időt adtamÉs amikor azt mondtad, hogy senki nem hallgatEzért a legjobb barátod egy tízcentese leesikNéha nekünk annyira elegünk van a várakozásbólhogy módot találjunk arra hogy eltöltsük az időnket.

És annyira könnyű hogy ez társadalmi dolog legyenIlyen könnyű jónak lenniIgen könnyen megéhezelAmikor nem kell hogy veszítsÉs azt kívánom, hogy tudjak segíteni nekedAzzal, amit remélem, hogy megtalálszDe én még mindig itt várokNézem az életem visszajátszásaitAmikor eléred azt a pontot hogy megtörszTudd, hogy ez eltart egy ideigAhhoz, hogy meggyógyítsa a megtört emlékeketEgy másik emberre lenne szükségeda túlélésre.