The Islander
An old man by a sea shore at the end of dayGazes the horizon with seawinds in his faceTempest-tossed island, seasons all the sameAnchorage unpainted and a ship without a name
Sea without a shore for the banished one unheardHe lightens the beacon, light at the end of worldShowing the way lighting hope in their heartsThe ones on their travels homeward from afar
This is for long-forgottenLight at the end of the worldHorizon cryingThe tears he left behind long ago
The albatross is flying, making him daydreamThe time before he became one of the world's unseenPrincess in the tower, children in the fieldsLife gave him it all: an island of the universe
Now his love's a memory, a ghost in the fogHe sets the sails one last time saying farewell to the worldAnchor to the water, seabed far belowGrass still in his feet and a smile beneath his brow
This is for long-forgottenLight at the end of the worldHorizon cryingThe tears he left behind so long ago
This is for long-forgottenLight at the end of the worldHorizon cryingThe tears he left behind so long ago
Saarelainen
Vanha mies merenrannalla päivän päätteeksiTähystää horisonttiin merituulet kasvoillaanMyrskyjen koettelema saari, kaikki vuodenajat samojaMaalaamaton ankkuripaikka ja nimetön laiva
Rannaton meri tuntemattomalle karkotetulleHän sytyttää merkkivalon, valon maailman laidallaNäyttäen tietä, sytyttäen toivon heidän sydämiinsäHeidän, jotka matkaavat kaukaa kotiinpäin
Tämä on kauan sitten unohdetulleValolle maailman laidallaHorisontti itkeeKyyneliä, jotka hän jätti taakse kauan sitten
Albatrossi lentää, saa hänet unelmoimaanAjasta ennen kuin hänestä tuli yksi näkymättömistäPrinsessa tornissa, lapset pelloillaElämä antoi hänelle kaiken: universumin saaren
Nyt hänen rakkautensa on muisto, aave sumussaHän nostaa purjeet viimeisen kerran, hyvästellen maailmanAnkkuri veteen, merenpohja kaukana allaRuoho yhä jaloissaan ja hymy alla kulmien
Tämä on kauan sitten unohdetulleValolle maailman laidallaHorisontti itkeeKyyneliä, jotka hän jätti taakse kauan sitten
Tämä on kauan sitten unohdetulleValolle maailman laidallaHorisontti itkeeKyyneliä, jotka hän jätti taakse kauan sitten
A Szigetlakó
Egy öregúr a tengerpartonA nap végénNézi a horizontotTengeri szél fúj az arcábaVihar-verte szigetMinden évszak egyformaFestetlen horgonyzóhelyÉs egy névtelen hajó
Part nélküli tenger egy száműzött, meg nem hallgatottértA világ végén könnyen megvilágosítja a jelzőfényMegmutatja az utat, reményt gyújt szívükbenAzoknak akik távolról jönnek hazafelé
Hosszú ideje elfeledettJelzőfény a világ végénSír a horizontAzokat a könnyeket, amiket rég hátra hagyott
Az albatrosz elrepülHagyja álmodozniMielőtta világ egyik láthatatlanhercegnőjévé válik a toronybanGyerekek a mezőnAz élet mindent megadott neki:Az univerzum egyik szigetét
Most a szerelme csak egy emlékEgy szellem a ködbenFelállítja a vitorlákat utoljáraElbúcsúzik a világtólFelvonja a horgonyt a vízbőlMessze a tengerfenékFű van még a lába alattÉs egy mosoly a szemöldöke alatt
Hosszú ideje elfeledettJelzőfény a világ végénSír a horizontAzokat a könnyeket, amiket rég hátra hagyott
Annyira régen...Annyira régen...
Hosszú ideje elfeledettJelzőfény a világ végénSír a horizontAzokat a könnyeket, amiket rég hátra hagyott
Annyira régen...
Ostrvljanin
Starac na obali moraNa kraju danaZagleda horizontSa morskim vetrovima u licuOluja-Tossed na ostrvuSezona uvek istaSidriste ne obojenoA brod bez imena.
More bez obale za jednog prognanog i necuvenogOn baca upadljivo svetlo, svetlo na kraju svetaPokazujuci put nade osvetljenja u svojim srcimaOni su na svojim putovanjima kuci iz daleka.
Ovo je za dugo zaboravljeneSvetlost na kraju svetaHorizont placeSuze je ostavio iza sebe odavno.
Albatros letiNapravila ga je sanjaremVreme pre nego sto je postaoJedan od svetski nevidjenPrinceza u kuliDeca u poljimaZivot mu je dao sve:Ostrvo univerzuma.
Sada njegova ljubav je secanjeDuh u magliOn postavlja jedra po poslednji putGovori, zbogom svetuUporiste za voduDaleko ispod morskog dnaTrava jos uvek u njegovim nogamaI osmeh ispod njegovog cela.
Ovo je za dugo zaboravljeneSvetlost na kraju svetaHorizont placeSuze je ostavio iza sebe odavno.
Tako davno...
Ovo je za dugo zaboravljeneSvetlost na kraju svetaHorizont placeSuze je ostavio iza sebe odavno.
Adalı
Yaşlı bir adam deniz kenarındaGün batarkenUfka bakıyorYüzüne çarpan deniz rüzgarlarıylaFırtınadan harap olmuş adadaTüm mevsimler aynıBoyanmamış limanVe isimsiz bir gemi
Sürgün edilen, duyulmamış adam için kıyısız bir denizO, fenerini yakıyor, dünyanın sonundaki ışıkYolu gösteriyor (ve) kalplerine umut serpiştiriyorUzaklardan eve doğru yolculuk eden o kişilerin
Bu, dünyanın sonundakiUnutulalı çok olmuş ışık içindirUfuk ağlıyorÇok zaman önce geride bıraktığı gözyaşlarına
Albatros uçuyorAdamı hayale daldırıyorDünya'nın görmediği1 biri olmadanÖnceki zamanlarla ilgiliPrenses kuledeÇocuklar ise tarlalardaHayat ona her şeyi vermişti:Evrenin bir adasını
Şimdi onun aşkının hatırasıSisteki bir hayalet olduAdam son bir kez denize açılıyorDünyaya veda ediyorDenize demir atıyorÇok aşağılardaki deniz dibine (demir atıyor)Ayağında hala çimenler varVe kaşının altında da bir gülümseme
Bu, dünyanın sonundakiUnutulalı çok olmuş ışık içindirUfuk ağlıyorÇok zaman önce geride bıraktığı gözyaşlarına
Çok zaman önce....
Bu, dünyanın sonundakiUnutulalı çok olmuş ışık içindirUfuk ağlıyorÇok zaman önce geride bıraktığı gözyaşlarına