Yksinäisyys
Marco on mennyt ja ei palaa enääAamujuna klo 7:30 ilman häntäKuin metallinen sydän ilman sieluaAamun kylmyydessä harmaassa kaupungissa
Koulussa pulpetti on tyhjä, Marco on kuitenkin kanssaniHänen henkäyksensä on niin suloinen ajatuksieni joukossaValtavat etäisyydet tuntuvat erottavan meidätMutta sydämeni hakkaa silti vahvasti sisälläni
Jos vaikka ajattelisitkin minua joskusJos et koskaan puhu läheisimmillesiJos piiloudut niin kuin minäkinPakenet katseilta ja pysyt piilossaSulkeudut huoneeseesi, etkä halua syödäPuristat lujasti tyynyäsi ja itketEtkä tiedä miten paljon yksinäisyys satuttaakin sinua
Marco on minun päiväkirjassani, minulla on valokuvakinSinulla on lapsen silmät, vähän sellaiset ujotPuristan sitä vasten rintaani ja tunnen sinut lähelläniEnglannin ja matematiikan läksyjä tehdessäni
Isäsi ja hänen neuvonsa, miten pitkäveteistäHänen työnsä on vienyt sinut poisKoskaan hän ei kysynyt sinun mielipidettäsiSanoi vain, että ”joku päivä sinäkin ymmärrät”
Jos vaikka ajattelisitkin minua joskusJos puhut ystäviesi kanssa, jotta et kärsisi enää minun vuokseniMutta se ei ole helppoa, tiedät senKouluun en pysty enääJa iltapäiviin ilman sinuaOpiskelu on turhaa, kaikki ajatukseni pyörivät ympärilläsi
Ei ole mahdollista jakaa meidän kahden elämääPyydän sinua, odota minua rakkaaniEn osaa pettää sinuaYksinäisyys välillämmeTämä hiljaisuus sisälläni on levottomuus,mikä minun on vain elettäväElämä ilman sinuaPyydän sinua, odota minua koska en pysty olemaan ilman sinuaEi ole mahdollista jakaa meidän kahden tarinaa
A magány
Marco elment és nem tér vissza többéA 7.30-as vonat nélküleCsak egy lélek nélküli fémszívA város szürke reggelének hidegében
Az iskolában üres a pad, de Marco bennem élOly édes a lélegzete az emlékeimbenA hatalmas távolságok úgy tűnhet, elválasztanak minketDe a szívem erősen dobog idebent
Ki tudja, gondolsz-e majd rám,Ha többé már nem beszélsz a rokonaiddalHogy rejtőzködsz-e, akárcsak én, ésKerülöd a tekinteteket, ott maradsz
A szobádba zárkózva, és nem akarsz enni semCsak erősen szorítod magadhoz a párnátSírsz, és nem tudodMilyen gyötrelmet okozhat még a magány
Marco, a naplómban vagy egy fénykép,Amin egy szégyellős gyerek szemeivel nézelAzt szorítom erősen a szívemhez és érzem, itt vagyAz angol és matematika leckék között
Az apád és az ő tanácsai, micsoda egyhangúságA munkájával együtt téged is elvittA véleményedet biztosan nem kérdezte,Csak annyit mondott: "Egy nap megérted majd"
Ki tudja, gondolsz-e majd rám,Ha a barátaiddal beszélszHogy ne szenvedj többé miattamDe tudod, nem könnyű...
Nem bírom tovább az iskolátÉs a délutánokat nélküledTanulni hasztalan, minden gondolatomKörülötted forog
Nem lehet a kettőnk életétSzétválasztaniKérlek, várj meg kedvesem...De nem tudlak becsapni
A köztünk lévő magányÉs ez a csend bennemFélelem attól, hogy nélküledÉljem az életem
Kérlek, várj meg, mertNem tudok létezni nélküledNem lehetséges a kettőnk történetétSzétválasztani
孤独
マルコは行ってしまった。そしてもう二度と帰ってこない。彼のいない7:30の電車。街の灰色の朝の寒気の中に魂のない金属の心がある。
学校では席は空っぽ、マルコは私の中にある。彼の息は、私の様々な考えのあいだにあって甘い。とてつもない距離が私たちを隔てているようだ。しかし彼の心臓は私の中で強く波打っている。
はたして、あなたは私のことを考えて(未来)いるのかしら。もしあなたが家族に対してまったく話していないなら(現在)、もしあなたが私のように自分を隠しているのなら視線を避けて、そしてじっとしているのなら
あなたは部屋にこもって食事をしようともしないで枕を強く抱きしめて泣き、そして、あなたは気付かない孤独がどんなにさらに苦痛をあなたに引き起こすかを
マルコ、私は日記の中に一枚の写真を持っている彼は少し内気な子供の目をしている。私はそれを心に強く抱きしめて英語や数学の課題の間もあなたがここにいると感じる
あなたのお父さんて、言ってることも何て退屈！お父さんは仕事の関係で、あなたを連れ去ってしまった絶対に、お父さんはあなたの言ってることなんか何も聞いていないお父さんは言っていた、「いつかおまえも分かる」と。
はたして、あなたは私のことを考えて(未来)いるのかしら。あなたが友達に話しているのかしらもう私のために苦しんでないでしょうでもそれは簡単じゃないことをあなたは分かっている。
学校では私はもうがまんできないあなたのいない午後が毎日あるのは勉強は何にもならないすべての考えはあなたのことばかり私たち二人の人生お願い、私を待ってて、わたしの恋人私はあなたを惑わすことはできない
私たちのにある孤独私の中にあるこの沈黙生きていくのが不安だあなたのいない人生
お願い、私を待っててなぜって私はあなたなしで生きていることができない私たち二人の恋を別れさせることはできない
Samotność
Marek odszedł i nie wróci jużPociąg z 7:30 bez niegoBezduszne serce z metaluW zimnym szarym poranku miasta
W szkole ławka jest pusta, Marek jest we mnieJego słodki oddech jest między moimi myślamiOgromne odległości wydają się dzielić nasAle serce bije mocno we mnie
Kto wie, czy będziesz myślał o mnieCzy z bliskimi nigdy nie rozmawiaszCzy ukrywasz się tak jak jaUnikasz spojrzeń i przebywasz tam
Zamknięty w pokoju i nie chcesz jeśćPrzyciskasz mocno do siebie poduszkęPłaczesz, bo nie wieszIle jeszcze bólu sprawi Ci samotność
Marku, w moim pamiętniku mam fotografięMasz oczy dziecka trochę nieśmiałegoPrzyciskam ją mocno do serca i czuję, że tu jesteśMiędzy zadaniami z angielskiego i z matematyki
Twój ojciec i jego decyzje, jaka monotoniaZabrał Cię do swojej pracyPewnie nigdy nie zapytał Cię o Twoje zdaniePowiedział "pewnego dnia zrozumiesz mnie"
Kto wie, czy będziesz myślał o mnieCzy z przyjaciółmi będziesz rozmawiałŻeby nie cierpieć już przeze mnieAle wiesz, że to nie jest łatwe
W szkole już nie wytrzymujęI tych popołudni bez CiebieNauka jest bezużytecznaWszystkie myśli biegną do Ciebie
Nie można rozdzielićNaszego wspólnego życiaProszę poczekaj na mnie, Kochanie mojeAle nie wiem, czy mam się łudzić
Samotność między namiTen spokój we mnieJest niepokój, aby żyćŻyciem bez Ciebie
Proszę Cię, poczekaj na mnieBo nie mogę żyć bez CiebieNie można podzielićNaszej wspólnej historii
Usamljenost
Marko je otišao i ne vraća se višeVoz u 7:30 bez njegaSrce od metala bez dušeU hladno sivo jutro u gradu
U školi klupa je prazna,Marko je u meniSladak je njegov dah kroz moje misliVelike daljine hoće da nas podeleAli srce lupa jako u meni
Ko zna da li misliš o meniDa li sa tvojima ne pričaš nikadDa li se kriješ kao jaKriješ poglede i stojiš
Zaključan u sobu i ne želiš da jedešStežeš jako jastukPlačeš ne znašKoliko drugog lošeg ti stvara usamljenost
Marko u mom dnevniku imam jednu fotografijuImaš oči deteta malo stidljivogStežem je čvrsto na srce i osećam da si tuMedju domacima iz engleskog i matematike
Tvoj otac i njegovi saveti koja monotonijaOn te je sa svojim poslom odveoNaravno za tvoje misljenje nije pitao nikadRekao je jednog dana ces me razumeti
Ko zna dal misliš na meneDal sa prijateljima pričašDa ne patiš više zbog meneAli nije lako znaj
U školi ne mogu višeI predvečerja bez tebeUčenje je bezvredno i sve idejeSe gomilaju na tebe
Nije moguće podelitiŽivot nas dvojeMolim te čekaj me ljubavi mojaAli obmanuti ne znam
Usamljenost između nasOva tišina u meniNespokoj življenjaŽivota bez tebe
Molim te čekaj me jerNe mogu da ostanem bez tebeNije moguće podelitiPriču nas dvoje
寂寞
馬可已經離開，不會再回來7:30的火車沒有了他的存在僅僅是沒有靈魂的金屬心臟在這灰冷的清晨，於此城市
學校的書桌已淨空，馬可還在我心中我的思緒中，是他甜甜的氣息遙遠的距離，好像會隔開我們但我的內在，心還重重地跳著
誰知道你會不會想起我如果你從未對家人訴說如果你像我一樣地隱藏不在視線內卻在我心中
（如果你）離開房家你不會想吃任何東西（如果你）抱枕哭泣你不會知道寂寞傷你多深
我相簿裡有張馬可的相片他擁有羞怯少年的雙眼（這照片）讓我心疼，我覺得你就在眼前就連做數學英文作業都如此思忖
你爸爸與他無趣的勸告為了工作，他帶你離去他根本沒問你的想法他說總有一天你會懂
誰知道你會不會想起我如果你和朋友談天說地為撫平因我而起的難受但這並不容易，你知道
我不願意再回學校下午時光沒有了你讀書只是徒勞無益我的思緒直飛向你
沒有辦法拆散你與我的生命請等我，我的愛人我無法欺騙你
我們之間的寂寞在我內心的沈默這種難耐的生活我的生命缺了你
請等著我，因為沒有你無法生活什麼都無法切開我們的故事