La Foule
Je revois la ville en fête et en délireSuffoquant sous le soleil et sous la joieEt j'entends dans la musique les cris, les riresQui éclatent et rebondissent autour de moiEt perdue parmi ces gens qui me bousculentÉtourdie, désemparée, je reste làQuand soudain, je me retourne, il se recule,Et la foule vient me jeter entre ses bras.Emportés par la foule qui nous traîneNous entraîneÉcrasés l'un contre l'autreNous ne formons qu'un seul corpsEt le flot sans effortNous pousse, enchaînés l'un et l'autreEt nous laisse tous deuxÉpanouis, enivrés et heureux.Entraînés par la foule qui s'élanceEt qui danse Une folle farandoleNos deux mains restent soudéesEt parfois soulevésNos deux corps enlacés s'envolentEt retombent tous deuxÉpanouis, enivrés et heureuxEt la joie éclaboussée par son sourireMe transperce et rejaillit au fond de moiMais soudain je pousse un cri parmi les riresQuand la foule vient l'arracher d'entre mes brasEmportés par la foule qui nous traîneNous entraîne Nous éloigne l'un de l'autreJe lutte et je me débatsMais le son de sa voixS'étouffe dans les rires des autresEt je crie de douleur, de fureur et de rageEt je pleureEntraînée par la foule qui s'élanceEt qui danse Une folle farandoleJe suis emportée au loinEt je crispe mes poings, maudissant la foule qui me voleL'homme qu'elle m'avait donnéEt que je n'ai jamais retrouvé
Svjetina
Ponovo sam vidjela grad u slavlju i delirijuKako se guši pod suncem i pod radošćuSlušala sam u muzici uzvike, smijehKoji su prskali i odskakivali oko meneI izgubljena među ovim ljudima koji su me gurkaliOmamljena, smetena ostala sam tuKad odjednom, okrenula sam se, on je uzmaknuo,I svjetina me bacila u njegov naručaj.Nošeni gomilom koja nas je povlačilaI razvlačilaZdrobljeni jedno uz drugoNismo tvorili nego jedno tijeloI tekla je bez naporaGurala nas, spajajući nas kao lancima jedno za drugoI učinila nas je obojeOpijenim i sretnima.Nošeni svjetinom koja se bacalaI koja je plesala jednu ludu farandoluNaše dvije ruke su ostale čvrsto spojeneI kadkad podignuteNaša dva tijela zalijetala su se sa zamahomI padajući obojeBili smo opijeni i sretniRadost je prskala od smijehaOdražavala se u dnu mog bićaAli odjednom vrisnula sam među smijehomKada ga je svjetina krenula istrgnuti iz mojih rukuNošeni svjetinom koja nas je povlačilaI razvlačila te udaljila jedno od drugogBorila sam se i prijetilaAli zvuk mog glasaJe bio prigušen u smijehu ostalihI jecala sam od boli, ljutnje i bijesaI plakala samNošena svjetinom koja se bacalaI koja je plesala jednu ludu farandoluOdnešena sam dalekoStisnula sam šake, proklinjući svjetinu koja mi je ukralaMuškarca kojeg mi je darovalaI kojeg nikad neću ponovno pronaći
A tömeg
Emlékszem a városra ünnepelni tébolyultanFuldokolni a naptól és az örömtőlÉs hallom a zenében a kiáltásokat, nevetéseketAmik felragyognak és visszapattannak körülöttemÉs elveszve ez emberek közt kik tolakodnakKábultan, tanácstalanul ott maradokMikor hirtelen, megfordulok és ő visszalép egyetÉs a tömeg éppen a karjaiba dob.Sodorva a tömegben mi húz ésVezet minketEgymáshoz nyomvaCsak egy testet formázunkÉs az áradat fáradozás nélkülTol minket, egymáshoz láncolvaÉs derülten, megrészegítve boldogan hagy mindkettőnket.Sodorva a tömegben mi lendüls egy őrült Farandole-t táncolKét kezünk összeforrva maradÉs néha felemelvénKét testünk összefonva szárnyalÉs visszaesik mindkettőDerülten, megrészegítve, boldogan.És az öröm fröcsköl a mosolyátólKeresztbedöf és mélyen bennem visszapattanDe hirtelen kiáltok a nevetések közbenMikor a tömeg elszakítja karjaimbólElsodorva a tömegben mi húz ésVezet minket, Távol visz egymástólKüzdök és hadonászokDe a hangjaelfullad a nevetések közepetteÉs fájdalomtól és dühtől, haragtól ordítokÉs sírokSodorva a tömegben mi lendülÉs őrült Farandole-t táncolMessze elsodródomÉs ökölbe szorítom kezeim, átkozva a tömeget ki elloptaA férfit kit nekem adottÉs soha többé nem találtam meg újra.
Kalabalık
coşku ve bayram halinde olan şehri tekrar gördümneşe ve güneşin altında soluksuz kalarak.ve etrafımda havada uçuşan,müziğin içinde sesler ve kahkahalar duyuyorumbeni iten insanların arasında kaybolmuş,düşüncesiz,şaşırmış bir şekilde burda kalıyorumbirden bire döndüğümde ,o geri çekildive kalabalık beni onun kollarının arasına attısürükleyen kalabalık tarafından götürülerek.bizi sürüklüyor.biribirimizi ezerek,biz bir vücut oldukve çaba harcamadan dalgalarbirbirimize zincirlemiş itiyorve ikimizi birakıyor.huzurlu ,şarhoş ve mutlufırlatan kalabalık tarafından sürüklenerek.ve çılgın halay oyunu oynayarakellerimiz kenetlive bazen havadabedenlerimiz sarılmış uçuyorve ikimizde yeniden düşüyoruzhuzurlu ,şarhoş ve mutluve gülümsemelerimiz neşe saçıyorve içimi kaynattı beni delip geçtive birden ,kahkahalar arasında ,kalabalık ,onu benim kollarımdan koparmaya çalışırken bağrıyorumbirbirimizden uzaklaştıran ,sürükleyenkalabalık tarafından götürülerekşavaşıyorum ,mücadele ediyorumama başkaların kahkahaları içindeonun ses tonu boğulduve acıdan,öfkeden ve ızdıraptan bağrıyorumve ağlıyorumfırlatan kalabalık tarafından sürüklenerekve çılgın halay oyunu oynayarakbeni uzağa götürdübeni çalan kalabalığı lanetleyerek ellerimi sıkıyorumve bana verdiği adamıhiçbir zaman bulamadım