Günden güne soluyoruz,İçten içe eriyoruz.Ne kaçış var ne bir umut,Yine de onsuz yapamıyoruz.
Bu aşk bir kanser hücresi,Belli yok tedavisi.Sardıkça her yerimizi,Tutkuyla bağlanıyoruz.
Bu kanlı yaratık nereni sardıysa,Hiç düşünmeden hani kesip atarsın ya...Tut ki bu illet kalbine dadandıysa,Kalbini de söküp atamazsın ya...
Varsın solsun çiçeklerim,Ben ölmeyi de beklerim.Yine de kesip atamam seni,Benim tatlı kanserim.Benim tatlı kanserim.
Napról-napra lélegzünk,Mélyen belül olvadunk,Nincs remény a menekülésre,Még mindig nem tudunk élni nélküle.
A szerelem egy rákos sejt,Nincs rá bevált kezelés,Beeszi magát mindenhová,Szenvedéllyel tölt el.
Ki kell vetned ezt a véres lényt magadból,Vágd ki és gondolkodás nélkül dobd el.Ez a betegség folyton kísérti szívedet,Nem hagyhatod, hogy emiatt hasadjon meg a szíved.
Hagyd hervadni a virágokat,Én is várom már, hogy meghaljak,De egyszerűen nem lehet kivágniEzt az édes rákocskát,Ezt az édes rákocskát.