Nightwish "Song of Myself" letra

Traducción al:deelfifrhrhuitnlrusl

Song of Myself

1. From a Dusty Bookshelf

2. All That Great Heart Lying Still

The nightingale is still locked in the cageThe deep breath I took still poisons my lungsAn old oak sheltering me from the blueSun bathing on its dead frozen leaves

A catnap in the ghost town of my heartShe dreams of storytime and the river ghostsOf mermaids, of Whitman's and the rideRaving harlequins, gigantic toys

A song of me a song in needOf a courageous symphonyA verse of me verse in needOf a pure-heart singing me to peace

All that great heart lying still and slowly dyingAll that great heart lying still on an angelwing

All that great heart lying stillIn silent sufferingSmiling like a clown until the show has come to an endWhat is left for encoreIs the same old dead boy's songSung in silenceAll that great heart lying still and slowly dyingAll that great heart lying still on an angelwing

A midnight flight into Covington WoodsA princess and a panther by my sideThese are Territories I live forI'd still give it everything to love you more

A song of me a song in needOf a courageous symphonyA verse of me verse in needOf a pure-heart singing me to peace

All that great heart lying still and slowly dyingAll that great heart lying still on an angelwing

Now all that great heart lying stillIn silent sufferingSmiling like a clown until the show has come to an endWhat is left for encoreIs the same old dead boy's songSung in silenceAll that great heart lying still and slowly dyingAll that great heart lying still on an angelwing

3. Piano Black

A silent symphonyA hollow opus #1,2,3

Sometimes the sky is piano blackPiano black over cleansing waters

Resting pipes, verse of boreRusting keys without a door

Sometimes the within is piano blackPiano black over cleansing waters

All that great heart lying still and slowly dyingAll that great heart lying still on an angelwing

4. Love

I see a slow, simple youngster by a busy street,With a begging bowl in his shaking hand.Trying to smile but hurting infinitely. Nobody notices.I do, but walk by.

An old man gets naked and kisses a model-doll in his atticIt's half-light and he's in tears.When he finally comes his eyes are cascading.

I see a beaten dog in a pungent alley. He tries to bite me.All pride has left his wild drooling eyes.I wish I had my leg to spare.

A mother visits her son, smiles to him through the bars.She's never loved him more.

An obese girl enters an elevator with me.All dressed up fancy, a green butterfly on her neck.Terribly sweet perfume deafens me.She's going to dinner alone.That makes her even more beautiful.

I see a model's face on a brick wall.A statue of porcelain perfection beside a violent city kill.A city that worships flesh.

The 1st thing I ever heard was a wandering man telling his storyIt was you, the grass under my bare feetThe campfire in the dead of nightThe heavenly black of sky and sea

It was usRoaming the rainy roads, combing the gilded beachesWaking up to a new gallery of wonders every mornBathing in places no-one's seen beforeShipwrecked on some matt-painted islandClad in nothing but the surf - beauty's finest robe

Beyond all mortality we are, swinging in the breath of natureIn early air of the dawn of lifeA sight to silence the heavens

I want to travel where life travels,Following its permanent leadWhere the air tastes like snow musicWhere grass smells like fresh-born EdenI would pass no man, no stranger, no tragedy or raptureI would bathe in a world of sensationLove, goodness and simplicity(While violated and imprisoned by technology)

The thought of my family's graves was the only momentI used to experience true loveThat love remains infinite,As I'll never be the man my father is

How can you "just be yourself"When you don't know who you are?Stop saying "I know how you feel"How could anyone know how another feels?

Who am I to judge a priest, beggar,Whore, politician, wrongdoer?I am, you are, all of them already

Dear child, stop working, go playForget every ruleThere's no fear in a dream

Is there a village inside this snowflake?A child asked meWhat's the colour of our lullaby?

I've never been so close to truth as thenI touched its silver lining

Death is the winner in any warNothing noble in dying for your religionFor your countryFor ideology, for faithFor another man, yes

Paper is dead without wordsInk idle without a poemAll the world dead without storiesWithout love and disarming beauty

Careless realism costs souls

Ever seen the Lord smile?All he care for the world made Beautiful a sad man?Why do we still carry a device of torture around our necks?Oh, how rotten your pre-apocalypse isAll you bible-black fools living over nightmare ground

I see all those empty cradles and wonderIf man will never change

I, too, wish to be a decent manboy but all I amIs smoke and mirrorsStill given everything, may I be deserving

And there forever remains the change from G to Em

Pjesma o meni

1. Iz prašnjave police za knjige

2. Sva velika srca mirno počivaju

Slavuj je još uvijek zaključan u kavezuDuboko sam udahnuo otrov koji još uvijek truje moja plućaStari hrast me štiti od tugeSunce se kupa na njegovom smrznutom lišću

Drijemajući u sablasnom gradu moga srcaOna sanja o vremenu za priču i rječnim duhovimaO sirenama, o Whitmanovim djelima i vožnjio bezumnim harlekinima i divovskim igračkama

Pjesma o meni, pjesma kojoj trebasmjela simfonijaStih o meni, stih kojem trebačisto srce da me umiruje pjevanjem

Sva velika srca mirno počivaju i polako umiruSva velika srca mirno počivaju na krilu anđela

Sva velika srca mirno počivajuu tihoj patnjiSmiješeći se poput klauna dok predstava ne završiOno što ostaje za bisje ista stara pjesma mrtvog dječakapjevana u tišiniSva velika srca mirno počivaju i polako umiruSva velika srca mirno počivaju na krilu anđela

Ponoćni let u šume ConvingtonaPrinceza i pantera su uz meneOvo su mjesta za koja živimJoš uvijek bih dao sve da te volim više

Pjesma o meni, pjesma kojoj trebasmjela simfonijaStih o meni, stih kojem trebačisto srce da me umiruje pjevanjem

Sva velika srca mirno počivaju i polako umiruSva velika srca mirno počivaju na krilu anđela

Sad sva velika srca mirno počivajuu tihoj patnjiSmiješeći se poput klauna dok predstava ne završiOno što ostaje za bisje ista stara pjesma mrtvog dječakapjevana u tišiniSva velika srca mirno počivaju i polako umiruSva velika srca mirno počivaju na krilu anđela

3. Crno poput klavira

Tiha simfonijaIsprazan opus #1,2,3

Ponekad je nebo crno poput klaviraCrno poput klavira iznad pročišćavajućih voda

Umirujuće frule, dosadni stihZahrđali ključevi bez vratiju

Ponekad je duša crna poput klaviraCrna poput klavira iznad pročišćavajućih voda

Sva velika srca mirno počivaju i polako umiruSva velika srca mirno počivaju na krilu anđela

4. Ljubav

Vidim sporog, običnog mladića na užurbanoj ulicikoji drhtavim rukama prosi milostinjupokušava se smijati ali to mu nanosi beskrajnu bol.Nitko ne primjećuje. Ja da, ali samo prolazim pored njega

Starac se svlači i ljubi lutku na svom tavanu.Polumrak je a on je u suzamaI kad napkon svrši, njegove suze se slivaju poput slapa

Vidim pretučenog psa u uličici koja zaudara. Pokušava me ugristi.Sav ponos je napustio njegove divlje suzne oči.Da barem imam jednu suvišnu nogu

Majka posjećuje svog sina, smije mu se kroz rešetkenikad ga nije voljela više

Pretila djevojka ulazi u dizalo sa mnom.Sva lijepo sređena, zeleni leptir na njenom vratu.Užasno sladak parfem me gušiIde na večeru sama.To je čini još ljepšom.

Vidim lice manekenke na zidu od cigleKip porculanskog savršenstva u nasilnom gradu-ubojiciGradu koji štuje meso.

Prva stvar koju sam ikad čula je bio lutajući čovjek koji priča svoju pričuTo si bio ti, trava ispod mojih bosih noguLogorska vatra u mrtvilu noćiNebesko crnilo neba i mora

To smo bili miLutali kišnim stazama, prolazili pozlaćenim plažamaBudeći se u novoj galeriji čuda svako jutroKupajući se na nikad prije viđenim mjestimaNasukani na mat-obojanim otocimaOdjeveni samo zapljuskivanjem valova - najfinijim ogrtačem ljepote

Iznad smo svake smrtnosti, njišući se na dahu prirodeu jutarnjem zraku zore životaPrizor koji bi ušutkao Nebo

Želim putovati kuda putuje životpod njegovim trajnim vodstvomGdje zrak ima okus snježne glazbeGdje trava miriše kao novorođeni EdenNe bih susretao ni čovjeka, ni stranca, ni tragediju, ni zanosKupao bih se u svijetu senzacijeLjubavi, dobrote i jednostavnosti(Narušen i zarobljen tehnologijom)

Misao na grobove moje obitelji je bio jedini trenutakkad sam doživljavao istinsku ljubavTa ljubav ostaje beskrajnapošto nikad neću biti čovjek kakav je moj otac

Kako možeš samo ''biti svoj''Kad ni ne znaš tko si?Prestani govoriti ''Znam kako se osjećaš''Kako itko može znati kako se netko osjeća?

Tko sam ja da sudim svećeniku, prosjakukurvi, političaru, grešniku?Ja sam, ti si, svi oni već

Drago dijete, prestani raditi, pođi se igratiZaboravi na sva pravilaU snovima nema straha

Postoji li selo u pahuljici?Dijete me pitaloKakve je boje naša uspavanka?

Nikad nisam bio tako blizu istini kao tadakad sam dotaknuo njenu svjetlu stranu

Smrt je pobjednik u svakom ratuNema ničeg plemenitog u umiranju za svoju religijuZa svoju zemljuZa ideologiju, za vjeruZa drugog čovjeka, da

Papir je mrtav bez riječiTinta miruje bez pjesmeSav svijet je mrtav bez pričaBez ljubavi i mile ljepote

Bezbrižan realizam nas stoji duša

Jesi li ikad vidio Gospodina kako se smiješi?Zar je sva briga za svijet učinila Prekrasnog tužnim čovjekom?Zašto i dalje nosimo sprave za mučenje oko naših vratova?O kako je trula vaša predapokalipsaVi zlobne lude koje proživljavate dno noćne more

Vidim sve one prazne kolijevke i pitam sehoće li se čovjek ikad promijeniti

Ja bih također htio biti dostojan mladić, ali sve što jesam su dim i odraziSve mi je dano, zaslužujem li bar nešto

I ondje zauvijek ostaje prijelaz iz G u E mol

Dal önmagamért

A fülemüle még mindig ketrecbe van zárva.Mély lélegzetet vettem, de még mindig mérgezi tüdőm.Egy öreg tölgy menedéket nyújt a kék ég elől,A Nap megcsillan holtra fagyott levelein.

A szívem szellemváros,Meseidőkről és vízi szellemekről álmodik,Sellőkről, Whitman-ról, és az utazásrólŐrjöngő bohócok és óriási játékok között.

Az én dalom, egy dal, mi kell nekem,Bátor szimfónia.Az én versem, egy vers, mi kell nekem,Egy tiszta szív, mi a békéről énekel nekem.

Minden nagy szív hazudik, és lassan haldoklik.Minden nagy szív hazudik, miközben angyalszárnyon repül.

Minden nagy szív hazudikA néma szenvedésben.Mosolygok, mint egy bohóc, míg a műsor véget nem ér.De mi marad ráadásnak?A rég halott fiú dala.Csöndben éneklem.Minden nagy szív hazudik, és lassan haldoklik.Minden nagy szív hazudik, miközben angyalszárnyon repül.

Az éjfél átrepült Covington Woods felett,Egy hercegnővel s egy párduccal oldalamon,Itt élek én,De mindent neked adok, mert mindennél jobban szeretlek.

Egy csendes szimfónia,Egy üres opus #1,2,3

Néha az ég fekete zongora,Fekete zongora a tiszta vizek fölött.

Pihenő sípok a versek előtt,Rozsdás kulcsok ajtó nélkül.

Néha a belső is fekete zongora.Fekete zongora a tiszta vizek fölött.

Minden nagy szív hazudik, és lassan haldoklik.Minden nagy szív hazudik, miközben angyalszárnyon repül.

Látok egy lassú, egyszerű ifjút egy forgalmas utcán.Remegő kezében kolduló tálka.Próbálok mosolyogni, de végtelenül fáj.Senki sem veszi észre.Én igen, de tovább sétálok.

Egy öreg ember meztelenül megcsókol egy modellt a padlásán.Félhomály van, s közben sír.Mikor végez, szemeiből záporoznak a könnyek.

Látok egy megvert kutyát egy sikátorban.Megpróbál megharapni engem.Minden büszkeség elszállt vad tekintetéből.Azt kívánom, vigyenek messze lábaim.

Egy anya meglátogatja fiát, mosolyog rá a rácsokon keresztül.Sosem szerette őt ennél jobban.

Egy kövér lány beszáll mellém a liftbe.Ki van öltözve, egy zöld lepke van nyakában.Borzasztóan édes parfümje elkábít.Egyedül megy vacsorázni.Ez még szebbé teszi őt.

Egy modell arcát látom a téglafalon.Egy erőszakos bűnöző áldozata lett.Ez a város vért kíván.

Az első dolog, mit hallottam, egy vándor meséje volt.Te voltál az, a fű meztelen talpaim alatt,A tábortűz az éjszaka közepén,Az ég és a tenger mennyei feketesége.

Ezek mind mi voltunk.Bebarangoltuk az esős utakat, betörtünk a lezárt strandokra.Minden reggel a csodák új tárházára ébredtünk.Olyan helyeken fürödtünk, amiket még sosem látott senkit.

Hajótörést szenvedtünk valami fakó szigeten.Nem viseltünk ruhát, csak szörföztünk - a szépség legfinomabb köntösében.

Túl vagyunk a halandóságon, lebegünk a természet lélegzetében,Az élet hajnalának levegőjében,S ez a látvány még a Menyországot is hallgatásra bírja.

Oda akarok utazni, ahová az élet megy,Állandóan követve őt oda,Hol a levegő íze olyen, mint a hó muzsikája,Ahol a fű illata olyan, mint az Édenkerté.Nem maradna ember, idegen, tragédia, elragadtatás.Szeretnék a világ szenzációiban fürdeni,Szerelemben, jóságban, egyszerűségben.(Bár erőszak és bebörtönzés mindig lesz.)

Mikor családom sírjaira gondoltam, az volt az egyetlen pillanat,Mikor az igaz szerelmet megtapasztaltam.Az a szeretet végtelen,És sosem leszek olyan ember, amilyen az apám volt.

Hogyan lehetnél "csak önmagad",Mikor fogalmad sincs róla, ki vagy?Ne mondd, hogy "tudom, mit érzel",Honnan is tudhatnád, hogy más hogyan érez?

Ki vagyok én, hogy ítélkezzek egy pap, koldus,kurva, politikus vagy bűnöző felett?Én én vagyok, te te vagy, mindenki önmaga.

Drága gyermek, hagyd a munkát, menj játszani.Felejts el minden szabályt.Félelemnek nincs helye az álomban.

"Van egy falu a hópehelyben?"-kérdezi tőlem egy gyermek."Milyen színű az altatódal?"

Sosem voltam még oly közel az igazsághoz, mint akkor.Megérintettem ezüst köntösét.

A halál nyer meg minden csatát,A vallásodért való haldoklásban nincs semmi helyes.Az országodért,Nézeteidért, hitedért,Egy másik emberért valóban viszont igen.

A papír szavak nélkül halott.A tinta is vers nélkül.Az egész világ halott mesék nélkül,Szerelem és lefegyverző szépség nélkül.

A gondatlan realizmus beeszi magát a lelkekbe.

Láttad már az Úr mosolyát?Az ő törődése alkotta a boldog és szomorú embereket?Miért viseljük a kínzás eszközét még mindig nyakunk körül?Ó, mily rohadt ez az elő-apokalipszis!Minden bibliai feketeséged rémálomba borítja a földet.

Láttam minden üres bölcsőt és csodát,S hogy az ember sosem változik.

Én is szeretnék tisztességes férfi lenni, de csak önmagam vagyok.

Füst és tükrök,Mégis megadatott minden, hogy érdemes legyen élnem.

És ott az örök változás a G és E moll-ban.

Aquí se puede encontrar la letra de la canción Song of Myself de Nightwish. O la letra del poema Song of Myself. Nightwish Song of Myself texto.