K'o prah sebe po meni prosipaš,u snu ljubiš me ili dozivaš.A ja još sam sa njom u mislima,gdje duga svoje boje upija.
Nikada ti neću pjesmu napisati,njoj sam sve pjesme svoje ispjevao.Nikada u meni sreću nećeš naći,drugoj sam dušu darovao odavno.
Ti znaš, ti umješ da si posebnadivlja, topla kao pustinja.A ja još uvijek osjećam njen dah,dodir njen sa tvojih usana.
Akár a por meghintesz engem önmagaddal,az álomban engem csókolsz vagy engem hívsz.És én gondolatban még mindig vele vagyok,ahol a szivárvány elnyeli az összes színt.
Én soha nem fogok dalt írni neked,elénekeltem minden dalomat neki.Soha nem fogsz boldogságot találni bennem,másnak adtam a lelkem réges-régen.
Tudod, hogy lehetsz különlegesvad, forró akár a sivatag.De én még mindig érzem a lélegzetét,az ő érintését a te ajkadról.