Eva
6:30 winter mornSnow keeps falling, silent dawnA rose by any other nameEva leaves her Swanbrook homeA kindest heart which always madeMe ashamed of my ownShe walks alone but not without her name
Eva flies awayDreams the world far awayIn this cruel children's gameThere's no friend to call her nameEva sails awayDreams the world far awayThe Good in her will be my sunflower field
Mocked by man to depths of shameLittle girl with life aheadFor a memory of one kind wordShe would stay among the beastsTime for one more daring dreamBefore her escape, edenbeamWe kill with her own loving heart
Eva flies awayDreams the world far awayIn this cruel children's gameThere's no friend to call her nameEva sails awayDreams the world far awayThe Good in her will be my sunflower field
Eva
6:30 talviaamunaLumi putoilee, hiljainen aamunsarastusRuusu millä tahansa muulla nimelläEva jättää Swanbrook kotinsaKiltein sydän, joka aina saiMinut häpeämään omaaniHän kulkee yksin mutta ei ilman nimeään
Eva lentää poisUnelmoi maailman kauas poisTässä julmassa lasten leikissäEi ole ystävää kutsumassa hänen nimeäänEva purjehtii poisUnelmoi maailman kauas poisHänen hyvyytensä tulee olemaan minun auringonkukkapeltoni
Miehen pilkkaama häpeän syvyyksiinPieni tyttö elämä edessäänYhden ystävällisen sanan muistostaHän pysyisi petojen joukossaAika vielä yhdelle uskalletulle unelmalleEnnen hänen poispääsyään, edenpuuMe tapamme hänen omalla rakastavalla sydämellään
Eva lentää poisUnelmoi maailman kauas poisTässä julmassa lasten leikissäEi ole ystävää kutsumassa hänen nimeäänEva purjehtii poisUnelmoi maailman kauas poisHänen hyvyytensä tulee olemaan minun auringonkukkapeltoni
Éva
6:30, téli reggel,A hó folyamatosan esik, csendes a hajnal,Egy rózs más névvel,Éva elhagyja Swanbrook-i házát,A legkedvesebb szív, melyet valaha ismertem,Szégyellem magam,Egyedül sétál, de nem a neve nélkül.
Éva elrepül,Messze álmodja a világotEbben a kegyetlen gyermekjátékban.Nincs barát, ki nevét kiáltaná.Éva elvitorlázik,Messze álmodja a világotA benne lévő jóság lesz az én napraforgóföldem.
Az emberek a mélységes szégyenig gúnyolták*,Kislány, ki előtt még ott áll az élet,Egy kedves szó emléke,Ő maradna a vadállatok között,Itt az ideje egy újabb merész álomnakMielőtt elmenekülne, messzire,Mi öltjük meg az ő szerető szívét.
Éva elrepül,Messze álmodja a világotEbben a kegyetlen gyermekjátékban.Nincs barát, ki nevét kiáltaná.Éva elvitorlázik,Messze álmodja a világotA benne lévő jóság lesz az én napraforgóföldem.
Eva
Half zeven, wintermorgenDe sneeuw blijft vallen, een stille zonsopgangEen roos met een andere naamEva verlaat haar ZwanenbeekhuisHet liefste hart dat het altijd teweegbrachtBeschaamd over mezelfZe loopt alleen, maar niet zonder haar naam
Eva vliegt wegDroomt de wereld ver wegIn dit wrede kinderspelIs er geen vriend om haar naam te noemenEva zeilt wegDroomt de wereld ver wegHet Goede in haar zal mijn zonnebloemenveld zijn
Bespot door mensen naar de diepste schaamteEen klein meisje met een leven voor zichVoor de herinnering van één lief woordZou ze tussen de beesten verblijvenTijd voor nog één gewaagde droomVoor haar ontsnapping, edenstraalZullen we haar doden met haar eigen liefhebbende hart
Eva vliegt wegDroomt de wereld ver wegIn dit wrede kinderspelIs er geen vriend om haar naam te roepenEva zeilt wegDroomt de wereld ver weghet Goede in haar zal mijn zonnebloemveld zijn
Eva
6:30 zimskog jutraSneg nastavlja padati, tiha zoraRuža pod bilo kojim drugim imenomEva napušta svoju kuću Labuđeg PotokaNajljubaznije srce koje me uvek činiloOsramoćenu svojim
Eva leti daljeSanja daleki svetU ovoj okrutnoj dećjoj igriNema prijatelja da joj zove imeEva plovi daljeSanja daleki svetDobrota u njoj biće moje polje suncokreta
Ismijavana čovekom do dubina sramežiDevojčica sa životom pred sobomZa sećanje na jednu lepu rečOstaće ona među zverimaVreme je za još jedan izazovan sanPre njenog bega, zraka iz EdenaUbijamo njenim srcem punog ljubavi
Eva leti daljeSanja daleki svetU ovoj okrutnoj dećjoj igriNema prijatelja da joj zove imeEva plovi daljeSanja daleki svetDobrota u njoj biće moje polje suncokreta
Eva ( Havva )
6:30, bi kış sabahıkar durmaksızın yağıyor, gün sessizce ağarıyoradı değiştirilmiş bir gül,Eva, Swanbrook'daki evini terk ediyoröyle iyi bi kalp kibeni sürekli kendimden utanmama itiyortek başına yürüyor, ama asla ismini geride bırakarak değil
Eva uçup gidiyoruzak diyarların hayalini kuruyorbu zalim çocuk oyunundaonun ismini söyleyecek hiçbir arkadaşı yokEva uzaklara yelken açıyoruzak diyarların hayalini kuruyoriçindeki bu iyilik benim günebakan tarlam olacak
utancın derinliklerindeki adam tarafından alay edildihayatında tam yol ileri giden minik kıztek bir nazikçe söylenmiş kelimenin hatırası içinhayvanlar arasında kalabilirdibir cüretkar hayal için daha vakit varkaçmasından önce, umutlaonu kendi sevgi dolu kalbiyle öldürdük
Eva uçup gidiyoruzak diyarların hayalini kuruyorbu zalim çocuk oyunundaonun ismini söyleyecek hiçbir arkadaşı yokEva uzaklara yelken açıyoruzak diyarların hayalini kuruyoriçindeki bu iyilik benim günebakan tarlam olacak