Mi I Oni
Mi i oni, a nakon svega mi smo samo obični ljudiJa i ti, Bog jedino zna da to nije što smo odabrali'Naprijed' vikao je iz pozadine i prva red poginuo jeA general je sjedio i linije na karti pomicale su se
Prebijeni na mrtvo, i tko zna što je što i tko je tkoGore i dolje, ali na kraju krajeva samo se u krug vrtimoZar niste čuli da je to igra riječi nosač plakata je vikaoSlušaj sine, rekao je čovjek s puškom, ima tu mjesta za tebe
Dosegli smo dno, tu se ne može ništa ali ima toga dostaSa, bez, i tko će poreći da to nije razlog svađaMaknite se s puta, danas je gužva, puna mi je glavaU želji za šalicom čaja i komadom kruha starac je umro
Mi és Ők
Mi és ők ...Elvégre mi csak hétköznapi emberek vagyunk,Én ... és Te ...Isten már csak tudja, ha választhatnánk, nem ezt tennénk“Előre!” – üvöltötte hátulról és az első sorban meghaltakÉs az ezredes leült, miközben a határok a térképenEgyik oldalról a másikra tolódtak.
Fekete ... és kék ...És ki tudja melyik, melyik és ki kicsoda?Fent ... és lent ...És a végén már csak körbe, és körbe, és körbe...“Hát nem hallottad, hogy ez a szavak csatája?” kiáltott a plakátos.“Idehallgass, fiam” mondta a fegyveres férfi,“Van számodra hely, odabent.”
“Vagyis, úgy értem, meg fognak ölni téged,Szóval ha adsz nekik egy gyors hirtelen, éles ütést, akkor nem csinálják újra.Beverni? Úgy értem, még könnyen megúsztaMert én adhattam volna neki egy nagy verést, de csak egyszer ütköztem.Egyszerűen csak különbözött a véleményünk, de ténylegÚgy értem a jó modor nem kerül semmibe, ugye, eh?”
Lefelé ... és kifelé ...Orvoslat nincs, így továbbra is bántani fog minketMellette ... ellene ...És ki fogja tagadni, hogy ez az, amiről a harc szól?Tűnj el az útból, ez egy nehéz napÉs nekem sok dolog jár a fejemben,Távol egy szelet kenyértől, a gonosz szívek miattA öreg ember most a sírban fekszik.
Biz ve Onlar
Biz ve onlarHer şeyden öte, sıradan insanlarız sadeceBen ve senYalnızca tanrı bilir ki seçmemiz gereken bu değilVe gerilerden haykırdı tanrıVe öldü öndeki neferlerVe çöktü general, ve haritadaki çizgilerBirer birer kımıldadı yerinden
Siyah ve maviVe kim bilir neyin ne, kimin kim olduğunuYukarı ve aşağıVe sonunda sadece bir yuvarlanış yuvarlanışDuymadın mı ki savaşın sözcüklerin savaşı olduğunuDiye haykırdı afişleri taşıyanDinle oğlum, dedi silahlı adamBir oda var içerde sana ayrılan.
Aşağı ve dışarıHerkes umarsız ama çok şey biliriz haklarındaBirlikte, onsuzVe kim yalanlayacak nedenini tüm savaşlarınAlışılmışın dışında, yoğun bir günKafamda toparladım her şeyiBir bardak çay ve bir dilim ekmekİsteyerek öldü o yaşlı adam