Vrat‘ se
Myslela jsem, že si zvyknu a tvá nepřítomnost mne nebude boletJe těžké se vzdát tvého kouzelného, zvláštního teplaStydím se ti říct“ vrat’se“, kvůli mým žalostným strachumA také z pýchy, za kterou se schovávám.
Vrat‘ se, vrat‘ se, prosím vrat‘ se,Jednou dosahní a drž mou ruku,Stydím se a nemohu vyslovit „prosím vrat‘ se „.
Ach, kdybys jednoho dne zastesknil po mne,Kdybys jednoho dne chtěl zadívat do mých oči,Jednou dosahní a drž mou ruku,Stydím se a nemohu vyslovit „prosím vrat‘ se „.
Všechno kolem mi připomína tebe, když se snažim na tebe zapomenout ,Stydim se, že pláču nad smutnými písněmi,Někdy přicházíš ke mne domu, jednou s kytici, jednou s přáteli,Všechno kolem mi znovu připomína tebe.
Vrat‘ se, vrat‘ se, prosím vrat‘ se,Jednou dosahní a drž mou ruku,Stydím se a nemohu vyslovit „prosím vrat‘ se „.
Gyere vissza
Azt hittem, idővel majd megszokom hiányodat,De nehéz szabadulni mágikus kisugárzásodtól.Zavarban vagyok és félek kimondani, hogy gyere vissza,Büszkeségem mögé rejtőzöm.
Gyere vissza, gyere vissza, szeretném, hogy visszagyere!Egy napon majd gyere, és fogd meg a kezem!Túl félénk vagyok, hogy kimondjam: Gyere vissza!
Ó, ha valaha is eljön majd a nap,Mikor saját szemeiddel akarsz majd látni engem,Akkor majd gyere, és fogd meg a kezem,Túl félénk vagyok, hogy kimondjam: Gyere vissza!
Mindent el akarok felejteni, mi rád emlékeztet.Állandóan sírok, ha szomorú dalt hallok.Néha egy barát meglátogat, virágot hoz,És mindezek a dolgok rád emlékeztetnek.
Gyere vissza, gyere vissza, szeretném, hogy visszagyere!Egy napon majd gyere, és fogd meg a kezem!Túl félénk vagyok, hogy kimondjam: Gyere vissza!