Viharon túl, szélcsenden innen
Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,hogy ahova lépek, ott nem nô virág.Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsaltaszemembôl a lámpavilág-romantikát.
Tök sötét lett minden.Szakadt ingem gallérját felhajtom,megrázom magam, megyek továbbsenki sincsenviharon túl, szélcsenden innen
Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebembenátgondoltam, hogy lesz a folytatásA koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja közöttvan itt egy szimpatikus nyúlcsapás.
Így hát elindulok rajta,nem nézek se jobbra se balra,csak hazafelé, egyenesen,kaland a karma,Kicsi kincsemviharon túl, szélcsenden innen.
Na szóval szeretlek én Élet,mert te olyan jó vagy hozzám.Ha néha el is vettél,késôbb mindent bepótoltál,Lenn a sliccemviharon túl, szélcsenden innen