Don Quijote ébredése
Hajtogattam a kukák mögött egy álmotegy kerthelyiség félreeső részén.Eldugult piszoárban vitorlázok,sapkám a hold, fésűm a szél.
Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok,fojtogató bűntudat emészt,a szívek szemétdombján kapirgálok.Szeretni, Istenem, milyen nehéz.
Annyi minden bajjal kell még megküzdenem,plusz, még itt van a nyakamba varrvaegy lefejezett szerelem.Tükröm, tükröm mondd meg nékem,jól áll e ez nekem?
Sorra tűnnek el mellőlem a srácok,mindegyiknek jobb dolga akadt.Zajos magányban foszforeszkáloka sápadt fényű telihold alatt.
Annyi minden szarral kell még megküzdenem,ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem.Nincsen veszély, csak képzelem.
Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver,és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol,a lakatlan szigetlakó lelke tenger lesz,a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.
Annyi minden szarral kell még megküzdenem,egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.Választok egyet. Melyik tetszik, melyik legyen a partnerem?