Nyina
Most mondanám, de nem bírom.Megtehetném, mégsem szidom.Liliom volt az éjben, kósza sugár.Látod Nyina, múlik már.
Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell.Bolondulj meg, élet, Istene! Nem érdekel.Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,hogy Te is lásd, Nyina, milyenaz álmok pórázán égni el.
Most a vágyak házában kóbor kutyák.Ábrándok oltárán gazdátlan szukák.Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halálÓ, csak Nyina jönne már!
Utáltam és szerettem,Az lett megírva, hogy elvesszen.Ez a szív ott a porban az egyetlen.Láttam magamat a szemedben.
Táncolj, Nyina!