İçimden hiçbir şey yapmak gelmiyor yine bugünAynı artık zaten gözyaşı ya da tebessümNe fark ederler de bir yerlerde aklım şimdiHiç önemi kalmadı üzen, kalan, giden kimdi
Senden çoktan umudu kestim amaEllerimde hâlâ unutmabeni çiçekleri, ah
Canım bedenimden sökülürcesineYüzüm yerlere dökülürcesineSon bir bakış için ölürcesineNasıl özlüyorum seni
Duyduğum her şarkı dokunurcasınaAcım gülüşümden okunurcasınaHer gün biraz daha yok olurcasınaNasıl özlüyorum seni
Még mindig nem érzem úgy, hogy bármit is tudnék tenni ma,Most már mindegy, hogy sírok vagy mosolygok,Mert mi a különbség? A válasz valahol elmémben van.Nem számít, hogy ideges vagy nyugodt vagyok.
Már feladtam a reményt, de aNefelejcsek még kezemben virítanak, ah...
Azon vagyok, hogy az édes érzések elhagyják testem,Hogy arcomat el tudjam fordítani,Hogy ne a múlt felé tekintsek,Hogy ne hiányozz ennyire!
Minden dal, melyet valaha hallottam, megérintett,Mosolygok, hogy elrejtsem fájdalmamat,De ehhez minden nap meg kell halnom egy kicsit,Hogy ne hiányozz ennyire!