Séta az emlékek között
Még mindig hallom a hangodMég mindig érzem a kezedÉn persze ma is az általad itt hagyott nyomok között éltemMég mindig látom az alakodMég mindig érzem a bőröd melegétÉn persze ma is a veled töltött idő emlékében éltem
Még az utcán mellettem elhaladó idegenek alakjában isMég annak a szélben elhagyatottan táncoló száraz levélkupacnak a tetején isMég a valamelyik este az arcomat gyengéden súroló szélben isMindenben, amit látok, hallok, és érzekMindenben ott vagy, így igaz
És te hogy vagy ezzel? Te is úgy lennél, mint én?És te hogy vagy ezzel?
Persze még most is érezlekMég most is, amikor épp ezt a dalt énekelemTéged látlak magam előtt
Persze holnap is látni foglakPersze holnap is hallani foglakÉs persze holnap is minden ugyanolyan lesz, mint ma
Még azon a széken is, ami mostanra teljesen egyedül áll az út szélénMég abban a vizespohárban is, ami épp a kezem ügyébe kerültMég abban a tükörben is, amiben magamat látomMég abban a zenében is, ami lágyan kúszik a fülembeTe ott vagy
És most mi legyen? Te már bizonyára továbbléptélÉs most mi legyen velünk?
A hiány és vágy kapuját kinyitva az emlékeid rám törnekÉs egyre inkább gyűlnek a szemem sarkában a könnyekA hiány és vágy kapuját kinyitva az emlékeid rám törnekÉs a szívem egyre inkább megszakad