Elisabeth das Musical "Az már nem én lennék [Ich gehör nur mir]" lírica

Ne kívánd, hogy játsszam a nőt aki jól nevelt.
Ne kívánd, hogy tudjam a módit, s az illemet.
E példás kis udvartöltelék,
Az már nem én lennék.

Ha repít a trapéz, ha elbír a vékony jég,
Ha szeszély a veszély, az csodás az álomszép.
De értsd meg, ha nem kockáztatnék,
Az már nem én lennék.

Ha óvnál a bajtól épp az lesz a baj.
Hogy nyűg lesz csak rajtam a lét
Mint sólyom úgy szállok majd más táj felé,
Ha békjóz a kényszerüség.

Ha leszól egy csillag,
Ha elhív én elmegyek.
A világ, a hazám, a felhők, a mesterek.
Ha tudást csak könyvekből vennék,
Az már nem én lennék.

És taszít ha tolong sok kegyenc, sok esdeklő,
És riaszt ha les rám és öröm ha egy sem jő.
Kit nem bánt e barbár csőcselék,
Az már nem én lennék.

És elveszthetsz hidd el,
Ha börtönbe zársz a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass az kell,
Hogy had higgyem már
Az élet mit élek, enyém!

Egy társ kell egy barát,
Ki megvéd, ki átölel,
Ki megért és segít,
Ha vígasz vagy tréfa kell.

De hagyja, hogy éljek szabadon,
Mint a lélek, mert így vagyok, csak én!
Csak én!

*}