Az emberek előtt
Az utcák megtelnek emberrelSemmit sem tudnak rólunkA vasútállomásnál vársz rámTalán az idő megbocsát nekemAz út többi részén futokGyönyörű vagy, mint mindiga magassarkú cipődben
Azt mondod: "Ma este kéz a kézben sétálunkaz emberek előttNe foglalkozz vele, hogy néznek minket,mert együtt vagyunkŐk semmit sem tudnak, nem részesei ennek a történetnek,ami csak keveseknek mesélünk el"
Az utcák megtelnek hangokkalValaki utánunk kiáltTe vagy közülünk az erősebbVeled, nem félek a város sötétjétőlEmbertömegbenSzorosabban fogod a kezemés félelmem elszáll
Mert ma este kéz a kézben sétálunkaz emberek előttNe foglalkozz vele, hogy néznek minket,mert együtt vagyunkŐk semmit sem tudnak, nem részesei ennek a történetnek,ami csak keveseknek mesélünk el
Pred ľuďmi
Ulice sa zapĺňajú ľuďmi,Ktorí o nás nič nevedia,Čakáš ma na stanici,Možno mi hodiny odpustia.Bežím do konca cesty.Si krásna ako vždy,V tvojich vysokých podpätkoch.
Vravíš: "Tento večer sa budeme prechádzať ruka v rukePred ľuďmiNevšímaj si pohľady ľudíPretože my sme spoluOni nič nevedia, oni nepatria do tohto príbehu,ktorý sa číta len málokomu"
Ulice sa zapĺňajú hlasmi,Nejaký za nami kričíTy si z nás ten najsilnejší,S tebou sa nebojím tmy mesta.V dave ľudíDržíš moju ruku pevnejšieA môj strach mizne.
Pretože tento večer sa budeme prechádzať ruka v rukePred ľuďmiNevšímaj si pohľady ľudíPretože my sme spoluOni nič nevedia, oni nepatria do tohto príbehu,ktorý sa číta len málokomu.