Adesso tu
nato ai bordi di periferiadove i tram non vanno avanti piùdove l’area è popolareè più facile sognareche guardare in faccia la realtà...
quanta gente giovane va viaa cercare più di quel che haforse perché i pugni presia nessuno li ha mai resie dentro fanno maleancor di più
ed ho imparato che nella vitanessuno mai ci da di piùma quanto fiato quanta salitaandare avanti senzavoltarsi mai...
e ci sei adesso tua dare un senso ai giorno mieiva tutto bene dalmomento che ci seiadesso tuma non dimentico tutti gliamici miei che sono ancora là...
e ci si trova sempre più solia questa età non sai... non saima quante corse ma quanti voliandare avanti senz’arrivare mai...
e ci sei adesso tu alcentro dei pensieri mieila parte interna dei respiritu sarai la volontàche non si limitatu che per me seigià una rinvicita...
adesso sai chi è quell’uomo che c’è in me...
nato ai bordi di periferiadove non ci torno quasi piùresta il vento che ho lasciatocome un treno già passatooggi che mi sei accantooggi che ci sei soltantooggi che ci sei...adesso tu
Sada ti
Rođen na rubu periferijegdje vlakovi ne idu više naprijedgdje je žive radnicilakše je sanjatinego gledati stvarnosti u oči
Koliko mladih ljudi odlazitražiti više od onog što imajumožda zato što na primljene udarceNitko ih nije upozorioA unutra još više bole
I naučio sam u životuDa nam nikad nitko neće dati višeAli uz koliko uzdaha i koliko penjanjaćemo ići naprijed bezokretanja unatrag...
I ti si sada tuda daš smisao mojim danimasve ide dobrood kada si ovdjesada tiAli ne zaboravljam svesvoje prijatelje koji su još uvijek tamo
I sve se više osjećamo usamljeniu ovoj dobi ne znaš... ne znašAli uz koliko utrka i letovaidemo naprijedali nikad ne stignemo...
I ti si sada tu ucentru mojih misliU mojim uzdasimati bit ćeš voljakoja se ne ograničavati si za meneveć jedna osveta...
sada znaš tko ječovjek koji je u meni
rođen na rubu periferijegdje se više ne vraćaostaje vjetar koji sam ostaviokao vlak koji je već prošaodanas kada si pored menedanas kada si samodanas kada sisada ti
Mostanra Te
A külváros peremén születettAhova a villamosok sem járnak tovább márAhol a terület népes (zsúfolt)És könnyebb álmodniMint szembesülni a valósággal
Mennyi fiatal ember megy elHogy többet keressen, mint amennyije vanTalán mert a sok ökölbe szorult kezetSoha senkinek nem oldották kiÉs legbelül a fájdalomMég tovább nőtt
És én megtanultam, hogy az életbenSenki nem adhat nekünk többetDe mennyi sóhaj, mennyi kapaszkodásHogy előbbre jussunk, anélkülHogy sohasem emelkednénk fel...
És mostanra itt vagy TEHogy értelemet adj a napjaimnakMinden jól megy attól aPillanattól, hogy mostanraTE itt vagyDe nem feledhetem azokatA barátaimat, akik még most is ott vannak...
És így egyre jobban egyedül találja magát (az ember)Ezekben az időkben nem tudod... nem tudhatodMennyi folyamat (tanfolyam) mennyi repülésAz előbbre jutáshoz anélkülHogy valaha is megérkeznél...
És mostanra itt vagy TEA gondolataim közepébenA légvételek legbelső részébenTe leszel az AKARATAmi nem ismer határokatTE, aki nekem márMost egy (visszavágó) győzelem vagy...
Mostanra tudod ki ez azEmber, aki bennem van...
A külváros peremén születettAhova talán soha többé nem térek visszaA szél marad csak, amit ott hagytamMint egy vonat, ami épp elmentMa, hogy TE mellettem vagyMa, hogy egyedül csak TE vagyMa, hogy TE vagy...Mostanra TE
Sada ti
Rodjen na ivicama periferijegde tramvaji ne idu napred višegde je površina popularnai mnogo je lakše sanjatinego gledati u lice realnosti...
Koliko mladih ljudi odeda traži više od onoga što imamožda zato što su udarci primljeniniko ih nikada nije napravioa unutra prave lošejoš više
I ja sam naučio da u životuniko nikada ne daje višeali koliko uzdaha koliko penjanjaići napredbez okretanja ikad...
i tu si sada tida daš smisao mojim danimasve ide dobro od momenta kad si tu sada tiali ne zaboravljam sveprijatelje moje koji su još uvek tamo...
I uvek se osećamo više usamljeniu ovo vreme ne znaš...ne znašali kolike trke ali koliki letoviići napred bezstizanja ikad...
i tu si sada ti u centru mojih razmišljanjaunutrašnji deo udisajati bićeš voljakoja se ne ograničavati si za meneveć jedna osveta...
sada znam ko je ovajčovek koji je u meni...
Rodjen na ivici periferije,gde se skoro i ne vraćam višeostaje vetar kji sam napustiokao jedan voz koji je već prošaodanas kada si mi blizudanas kada si samodanas kada si...sada tu