Szegénylegény balladája
Hosszú úton jár a szegénylegény.Vérző sebet hord a szíve helyén.Lelkén bánat ül, oly fagyos, mint a tél.Útján nem kíséri csak a kósza szél.
Távoli földről indult sok napja már.Bízik még, hogy nyugalmat talál.Arcán legördül a könny, és porba hull.Árva magánya a lábához simul.
Forró napsütésben szíve tiszta jég.Szemeiben szomorúság csillagfénye ég.Vállán tarisznyában búcsúlevélHitről, szerelemről, bánatról mesél.
Hosszú úton jár a szegénylegény.Szívét nem élteti többé remény.Párját odahagyta, nincs már, kit szeret.Nehéz lépteitől a föld is megremeg.
Párját odahagyta, nincs már, kit szeret.Nehéz lépteitől a föld is megremeg.