A tél dala
Nézd,ez is boldogság:Szépen mosolyog a tél!Hol a nyár?- lehet, nem is gondol ránk-,Minden hófehér...
Nézd, ahogy felhőn átItt-ott leköszön a fény-,Fut a szél,csupa piros arcot lát,Minden út mentén.
Nagy tűz lobog a téren,Dob szól és hegedűk-,Körtánc forog a jégen,Sok szív megszelídült...
Refr.:Gyere, szól már az énekszó!Szánkó vár és friss hó-,Így jó, ma minden felnőtt gyermekként játszó!Szól már az énekszó,Hintót húz négy patkó-,Nézz szét, ma minden jó: álomnak látszó!
Nézd, ez is boldogság:Hűsen simogat a tél!Ha belül ég a szívedben a forróság,Nem lesz baj, ne félj!
Nézd, örök álmot sző,Zöldben ünnepel a fánk-,Meseszép, égig ér a vén fenyő,Dísze száz kis láng.
Nagy tűz lobog a téren,Dob szól és hegedűk-,Körtánc forog a jégen,Sok szív megszelídült...
Refr.: gyere, szól már az énekszó...
Szálljon az ének!Így száll szelíden az életSzép tavasz ébred,Hisz' a tél sem állandó...