Jelbeszéd
Kis virág -mondta Magdolna, de nem találta elNem tudom -mondta Franciska -, érthetetlen jel
Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyelIgy aztán érthetó, a titkokat nem mondom el
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember vanKi többre nem, csak jelszavakra gondolJelbeszéd az életünk, de túl sok ember vanKi többre nem, csakjelszavakra gondol
Ismerem -mondta Borbála -, de már nem érdekelBár tudnám -mondta Hajnalka -, mért kell ennyi jel
Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyelÍgy aztán hallgatok és ezzel többet mondok el.
Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember vanKi többre nem, csak jelszavakra gondolJelbeszéd az életünk, de túl sok ember vanKi többre nem, csak jelszavakra gondol