Érezd jól magad!
Barátaim, s néhány ismerősöm azt mondotta nékem, hogyLátták, amint rendben voltál, jól éltél, s boldogan...Elmondták nékem, nem láttak Rajtad mást, csak mosolyt,S hogy egy férfival ölelkeztél, gondtalan...Biztosan azért mondták ezt, mert kíváncsiak voltak, miképp reagálok majd,Hogy lássák, sírok-e majd, vagy hogy a dühtől talán felrobbanok...?De én: "Csak Légy Boldog!", "Csak Te Légy Jól!", "Csak Élj Te Boldogan!"Örökké ezt mondogatom...
Érezd jól magad!Csak menj! Gondtalan! S élj; boldogan!Ezt kívánom,Tiszta szívből, hogy nálam jobban, sokkal jobban élj!Én, aki félbe vágottan, s szinte holtan, alig-alig élek,Azt kívánom Néked,Hogy a férfiú, kivel együtt élsz, méltó legyen Hozzád..., mindhalálig,Hogy legalább egy cseppnyit szeressen úgy Téged (mint amennyire szívem - szüntelen - Utánad vágyik...)!
Elmondták nékem, hogy a moziban, az Ő vállára hajtottad fejed,S forrón, lángolón néztél két szemébe...Úgy mesélték, hogy mikor utána megláttak, már az Ő világába lépve élted életed,Hogy már kényelemben, s édesdeden élsz, Mellette, Véle...Tán azért mondták, mert látni akarták, lelkem darabokra hogyan törik, s hullik széjjel..?Látni hogyan szenvedek, hisz el nem viselhetemE haragot, mely gyűlöletté táplálódik bennem, hogy aztán teljesen felemésszen...,De én...!: "Csak Ő legyen jól!", "Csak Ő legyen rendben...!", Legalább Ő boldogan éljen!"!Ezt hajtogatom csak, örökösen...
Érezd jól magad!Csak menj! Gondtalan! S élj; boldogan!S csak azt kívánomTiszta szívemből, hogy élj, de százszorta jobban, mint ahogyan én tehetem...,Én! Ki félbe vágva vagyok csupán, egy halott..., kinek élete idő előtt megálltKívánom Néked,Hogy a férfiú, ki együtt él Veled, hadd legyen méltó Tehozzád!S hogy legalább egy cseppet szeressen úgy, mint ahogy én (kire most kínok közt, álnokul csap le a gyötrelmes végzet...)!