Βάλε στη βαλίτσα κι άλλαΌνειρα στη γυάλαΠράγματά σου, ρούχα«Σ’ αγαπώ» μεγάλαΒαλ’ τα όλα, θα τ’ αντέξωΆσε μόνο έξω… την επιστροφή
Ούτε στον εχθρό μουΚάποια σαν εσέναΜε Θεό το ψέμαΠαίζεις με καρδιές και μετά τις σπαςΟύτε στον εχθρό μουΚάποια που σου μοιάζειΦεύγεις, δε σε νοιάζειΜα μη σταματάς, στο καλό να πας
Βάλε δώρα στη βαλίτσαΚαι σε μια γωνίτσαΤις φωτογραφίεςΧωρισμού μας σκίτσαΒάλε χρόνια ανεμοζάληςΌμως να μη βάλεις… την επιστροφή
Pakolj be mindent a táskádba, így ni,S üvegbe az álmokat, hogy majd ki tudd inni,Mindent, ami a Tiéd, az összes ruhádat,S minden "Szeretlek"-et, melyek jobban lesznek... Nálad,Tedd, pakold el őket, én majd elviszem,Csak a visszatérés esélyét... azt ne rakd el sosem!
Még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánokolyasvalakit, mint aki Te vagykinek nincs más Istene, csak a hazugságok,ki csak játszol a szívvel, majd durván és álnokul töröd össze azt.Még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnékolyasvalakit, aki olyan, mint Te lehetszaki minden érdeklődést mellőzve lelép,de mostmár nehogy megállj! Ennyi volt... Elmehetsz!
Tégy el mindent, az ajándékaidat,s onnan, a ház sarkaiból kapard elő magad,a régi fényképeket, a közös perceket,s a szakítás-idejű fájó emlékeket.Pakold be az együtt töltött közös időket is,Csak a visszatérést ne! Azt hagyd meg... és ne vidd!