Gyerek se voltMég a bűnök előttAkkor kezdte dúdolni őt
Csak rügyek nőttekA tagok helyénAzt sem tudta, ki az az én
De szólt, hogy
Örökre enyémDe mindig váromNem valóságBár nem is álomAhogy átölelNem vádol semmivel
Csak ölel
Győzött az időÉs az élet utánTagjaiból kidőlt platán
Szívéből gyűröttRongylabda lettDe egy valamit nem feledet
Dalolt, hogy
Örökre enyémDe mindig váromNem valóságBár nem is álomAhogy átölelNem vádol semmivel
Csak ölel
He1 wasn't even a child yet;Before the sins,That's when he started to croon Her.2
Only buds were growingIn the place of limbs;He didn't even know who „I” was.3But said...
"She's eternally mine,Yet I'm always expecting Her;Not reality,Nor a dream thoughAs She embraces me.Doesn't accuse with anything,Just embraces me..."
Time has triumphed,And after life,A plane4 collapsed out of its limbs...5
His heart turned intoA crumpled rag-ball,But one thing he hasn't forgotten:He sang that...
"She's eternally mine,Yet I'm always expecting Her;Not reality,Nor a dream thoughAs She embraces me.Doesn't accuse with anything,Just embraces me.Just embraces me,Just embraces me,Just embraces..."