Átölel
Gyerek se voltMég a bűnök előttAkkor kezdte dúdolni őt
Csak rügyek nőttekA tagok helyénAzt sem tudta, ki az az én
De szólt, hogy
Örökre enyémDe mindig váromNem valóságBár nem is álomAhogy átölelNem vádol semmivel
Csak ölel
Győzött az időÉs az élet utánTagjaiból kidőlt platán
Szívéből gyűröttRongylabda lettDe egy valamit nem feledet
Dalolt, hogy
Örökre enyémDe mindig váromNem valóságBár nem is álomAhogy átölelNem vádol semmivel
Csak ölel