Felvidéki táj
ködbe burkolózott a felvidéki táj,Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.Az útmenti fenyőket megsimogatom,Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.
ködbe burkolózott a Felvidéki táj,Sárga napraforgók csonka szára áll.Elvágták tövétől virágát, termését.Sorsában hordozza a Magyar szenvedését.
És csak nézem a felleget,Nézem azt a hegyet,Amit Trianonból senki nem nézhetett!Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!óóóóó...
ködbe burkolózott a Felvidéki táj,Pozsonytól Kassáig szebb időre vár.Piros az ég alja, lángja hívogat,Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.
És csak nézem a felleget,Nézem azt a hegyet,Amit Trianonból senki nem nézhetett!Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!óóóóó...
ködbe burkolózott a felvidéki táj,Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.Az útmenti fenyőket megsimogatom,Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.
És csak nézem a felleget,Nézem azt a hegyet,Amit Trianonból senki nem nézhetett!Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!óóóóó...