Tűzoltó dal
Sziréna hangja szólít, megyünk, ha menni kell,A lángok nagy haraggal már az égig csapnak fel.Kezünkben bontóbalta, fejünkön vassisak,A tűznyelvek a létra végén körbe nyaldosnak.
Koromtól piszkos arcunk, de szemünk hófehér,S mint tépett angyal, törünk át a füstgomoly ködén.A pokol tornácáról is elrugaszkodunk,S a halál torkából erővel visszarángatunk.
Jöhet nekünk a szélvész, jöhet nekünk az ár,A hajnal első fénye már a gátakon talál.S ki roncsok közt reked, annak egy remény marad,Egy felé nyújtott kéz, ami a bajban megragad.
Az üszkös házfalak közt a végzet árnya les.De ami nem pusztít el, az csak erősebbé tesz.S ha egyszer majd az Úr mégis elszólítana,Hát megköszönöm neki, hogy nem éltem hiába.
Mi esküszünk, ha kell, szembeszállunk bármivel.A tűz, a víz, a föld minket örökre összeköt.