A hűtlen
Ment a hűtlen nehéz fejjelVisszamenne, de ő már nem kell,Érzi, hálátlan lett sorsaKeserű könnye arcát mossa
Arra gondol, õt ki szeretteHa szerette, el mért engedteVissza nem jön többé sohaBárcsak békén hagyták volna
Minden hajnal övé maradLátja szállni a madarakatHosszú, hosszú ideje várNem számolja a napokat már
De amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívébőlDe amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívéből
Megállt egyszer, visszanézettNézte, nézte a messzeségetSárga lámpák jelzik útjátOtthon hagyta minden múltját
Ment a hűtlen nehéz fejjelTudja jól, hogy õ már nem kellÉg veletek! Mást nem mondottSzeme túlragyogott minden csillagot
Minden hajnal övé maradLátja szállni a madarakatHosszú, hosszú ideje várNem számolja a napokat már
De amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívébőlDe amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívéből
Minden hajnal övé marad.Látja szállni a madarakatHosszú, hosszú ideje várNem számolja a napokat már
De amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívébőlDe amíg él, el nem felejti,hogy a múltat ki nem téphetiszívéből