Mátyás király és Beatrix királyné találkozásának története (Két portugál cantiga alapján)
Jó Mátyás reggel azt gondoltaSétál egyet a dalok SzigeténFölvette sárkánysisakjátAz lesz ma a korona fejénJó Mátyás lépdel lován:"Hadd látom, van-e szép lány,Engem illet a legszebb, a legjobbAkit felnevelt ez a tartomány.
Én Istenem, ki ez a lány,Úgy hajlik, mint a nádszálSzegfű és rózsa nyílik lába nyomán
Elvesztem már, rabja vagyokNem kell más, csak az édes tsók,Mint pár perccel ezelőtt számra nyomott
Hallod-e te gyönyörű lányMondókám kurta de pontos:Hozzám jössz-e holnap vagy holnapután?
Hogyha igen, telefonáljHat számjegy ázik egy újságRongyosra-cakkosra elnyűtt hátoldalán"
Tátva marad a csókos szájZavartan andalog arrébb, szökken a táncbaVissza, szalad a lány
Meg-megfordul, sűrűn megállMegperdül, egy-két percet várMajd a széles mellkas elébe áll
Ej, te büszke nyalka legényAzt hinnéd, hogy csak csettinteszÉs egyből rögvest nyergedbe pattanok én
De én híres dáma vagyokKirályok, hercegek, grófok,Sztárok és bárók és szultánok után futok
(Két héttel később:)Lóháton zötykölög az új pár, ujjong már Mátyás királyMeglelte szíve szép szerelmét, jó trükk volt a telefonszámA királyné semmit se bán, párnája immár egy széles vállIng és szoknya a szennyeskosárban, s ketten osztoznak a rántottán