Vakító
Úgy tűnik, egy álomvilágban ragadtamEgy turista az ébredező világban, sosem teljesen éberSe csók, se gyengéd szó nem tudott felkelteni ebből az alvásbólAmeddig észre nem vettem, hogy te tartottál ott
Éreztem az öklömben, a talpaimban, a szemüregeimbenVégigborzongott a koponyámban, végig a gerincemen, egészen le a bordáimon keresztül
Nincs több álmodozás a halottakról, mintha a halál maga meg sem történt volnaNem fogok többé rikácsolni, mint egy varjú, egy fiúért, egy testért a kertbenNem fogok többé álmodozni, mint egy lány, aki nagyon szerelmes, nagyon szerelmesNem fogok többé álmodozni, mint egy lány, aki nagyon szerelmes, nagyon szerelmesNem fogok többé álmodozni, mint egy lány, aki nagyon szerelmes a rossz világba
És hallottam a vihart, láttam, ahogy lecsapott a villámÉs az egész világ ébredezni kezdett, soha nem térhettem vissza odaMert az álmodozás falai teljesen ki voltak tárvaÉs végre úgy tűnt, az átok megtört
És az összes csontom reszketni kezdett, a szemeim felpattantakÉs az összes csontom reszketni kezdett, a szemeim felpattantak
Nincs több álmodozás a halottakról, mintha a halál maga meg sem történt volnaNem fogok többé rikácsolni, mint egy varjú, egy fiúért, egy testért a kertbenNem fogok többé álmodozni, mint egy lány, aki nagyon szerelmes, nagyon szerelmesNem fogok többé álmodozni, mint egy lány, aki nagyon szerelmes, nagyon szerelmesNem fogok többé álmodozni, mint egy lány, aki nagyon szerelmes a rossz világba
Hófehérke összezavarja az áramköröketSzinapszis surran be a rejtekajtónHófehérke összezavarja az áramköröket
Nincs több álmodozás a halottakról, mintha a halál maga meg sem történt volnaNem fogok többé rikácsolni, mint egy varjú, egy fiúért, egy testért a kertbenNem fogok többé álmodozni, mint egy lány, aki nagyon szerelmes, nagyon szerelmesNem fogok többé álmodozni, mint egy lány, aki nagyon szerelmes, nagyon szerelmesNem fogok többé álmodozni, mint egy lány, aki nagyon szerelmes a rossz világba
Hófehérke összezavarja az áramköröketSzinapszis surran be a rejtekajtónHófehérke összezavarja az áramköröketSzinapszis surran be a rejtekajtón
A Cegueira
Parece que eu estive presaA algum estado de sonoUma turista em um mundo acordadoNunca bem acordadaSem beijos, sem palavras gentisPoderiam me acordar dessa sonecaAté que eu percebesse que vocêÉ quem me manteve nela
Senti isso nos meus punhos, nos meus pésNo vazio nas minhas pálpebrasSacudindo meu crânio e minha espinhaE para baixo, minhas costelas
Sem mais sonhar com os mortosComo se a própria morte fosse desfeitaSem mais chamar o menino como um corvoPor um corpo no jardimSem mais sonhar como uma garotaTão apaixonada, tão apaixonadaSem mais sonhar como uma garotaTão apaixonada, tão apaixonadaSem mais sonhar como uma garotaTão apaixonada pelo mundo errado
E eu poderia ouvir o trovãoE ver o estalo do relâmpagoE todos ao redor mundo estariam acordandoEu nunca poderia voltarPois os muros do sonoForam destruídos ao serem abertosE, por fim, pareceuQue o feitiço fora quebrado
E todos os meus ossos começaram a tremerMeus olhos se abriramE todos os meus ossos começaram a tremerMeus olhos se abriram
Sem mais sonhar com os mortosComo se a própria morte fosse desfeitaSem mais chamar o menino como um corvoPor um corpo no jardimSem mais sonhar como uma garotaTão apaixonada, tão apaixonadaSem mais sonhar como uma garotaTão apaixonada, tão apaixonadaSem mais sonhar como uma garotaTão apaixonada pelo mundo errado
A Branca de Neve costurandoAs placas de circuitoSinapses passando pelaPorta escondidaA Branca de Neve costurandoA placa de circuito
Sem mais sonhar com os mortosComo se a própria morte fosse desfeitaSem mais chamar o menino como um corvoPor um corpo no jardimSem mais sonhar como uma garotaTão apaixonada, tão apaixonadaSem mais sonhar como uma garotaTão apaixonada, tão apaixonadaSem mais sonhar como uma garotaTão apaixonada pelo mundo errado
A Branca de Neve costurandoAs placas de circuitoSinapses passando pelaPorta escondidaA Branca de Neve costurandoA placa de circuitoSinapses passando pelaPorta escondida.