Гласът на тишината
Исках да остана за миг в самота,за да помисля, ти знаеш го.И в тишината чухглас да звучи в мен.А толкова неща, които мислех си за мъртви,възвърнаха се към живот.И също скъпи за сърцето хора...
От морето тишинавъзкръсва като сянкаонова, което най-много ми липсва.
От морето тишинавъзкръсва като сянка.И липсва толкова много, ти знаеш го.
Има неща в тишината,неща, които не очаквах,как искам глас.
И изведнъжсъзнаваш, че тишинатаоблича се в образите на нещаизгубени.И чувствам те- любовчувствам те в сърцето си.Завръщаш се към мястото, коетоникога не си изгубвала,което никога не си изгубвала,което никога не си изгубвала
Исках да остана за миг в самота,за да помисля, ти знаеш го.
Но има неща в тишината,неща, които не очаквах,как искам глас.
И изведнъжсъзнаваш, че тишинатаоблича се в образите на нещаизгубени.И чувствам те- любовчувствам те в сърцето си.Завръщаш се към мястото, коетоникога не си изгубвала,което никога не си изгубвала,което никога не си изгубвала
A csend hangja
Szerettem volna egy kicsit egyedül lenni,hogy gondolkodjak, tudod,és hallottam a csendbenegy hangot magambanVisszatért az életbe sok dologamiket már halottnak hittem...és akit én nagyon szerettem
A csend tengerébenvisszatért akár egy árnyéka szemeimben, és ez az amit hiányoltam
A csend tengerébenvisszatért akár egy árnyékHiányzott, tudod mindennél jobban
A csendben vannak dolgokAmikre sosem számítottamszeretnék egy hangot,
ekkor váratlanulrájöttél, hogy a csend birtokolja a tárgyak formájátamiket elvesztettélSzeretetet érezek irántada szívemben érezlekEkkor visszaszerezted a helyet,amit sosem vesztettél elamit sosem vesztettél el igazánamit sosem vesztettél el igazán
Szerettem volna egy kicsit egyedül lenni,hogy gondolkodjak, tudod
de voltak ott a csendben dolgokamikre sosem számítottamszeretnék egy hangot,
ekkor váratlanulrájöttél, hogy a csend birtokolja a tárgyak formájátamiket elvesztettélSzeretetet érzek irántada szívemben érezlekEkkor visszaszerezted a helyet, amit sosem vesztettél elamit sosem vesztettél el igazánamit sosem vesztettél el igazán