Az eső és én
Az eső ezer szöget ver rám,szöget üt a szélben síró fán,rámszögezi bánatterhét,de te nem jössz, hogy levennéd,az eső csak hull, egyre hull
feketén dobol a ház falán,ablakszemek könnyeznek dalán,rámzárja a magány ajtaját,de te nem jössz, hogy kinyitnád,az eső csak hull egyre hull-
ha a felhőt szerte oszlatnád,mint egy virág úgy hajolnék rád-
Az eső kopog szívem helyén,sötétből rak falakat körém,megvakítja éjszakámat,de te nem jössz, hogy fényt lássak,az eső csak hull egyre hull-
ha a felhőt szerte oszlatnád,mint egy virág úgy hajolnék rád-