Sofia express
Minden mozdul, mégis teljes a nyugalomUtazom, nem félek itt hagyok mindent márAutón, busszal, repülővel, vonatonZakatol a szívem, tudom, új ország várNincsen maradásom, nincsen házam, se fotelomAmikor akarom, elindulok, mért várnékAmi én volnék, az mind egy bőröndbe belefér,Pakolom, s föladom, csak ennyi, mért sírnék
Hajnal hatkor ültem a szélfútta teraszonIszogattam lassan első kávématNem gondolnék semmire, tompán fülelemAhogyan a kanál a csészén koppangatKicsi zaj üti szét fejemben a mély álmok szavaitKusza mondatok úsznak tört agyam hátuljánGomolyognak elő a képek a felhők fodorainKezdődik a film a hajnali ég alján