Que reste-t-il de nos amours ?
Ce soir, le vent qui frappe à ma porteme parle des amours mortesdevant le feu qui s'éteint.Ce soir, c'est une chanson d'automnedans la maison qui frissonneet je pense aux jours lointains.
Que reste-t-il de nos amours ?Que reste-t-il de ces beaux jours ?Une photo, vieille photode ma jeunesse.Que reste-t-il des billets doux ?Des mois d'avril, des rendez-vous ?Un souvenir qui me poursuit,sans cesse.
Bonheur fané, cheveux au vent,baisers volés, rêves mouvants.Que reste-t-il de tout cela ?Dites-le-moi.
Un petit village, un vieux clocher,un paysage si bien caché,et dans un nuage le cher visagede mon passé.
Les mots, les mots tendres qu'on murmure,les caresses les plus pures,les serments au fond des bois,les fleurs qu'on retrouve dans un livre,dont le parfum vous enivre,se sont envolés. Pourquoi ?
Mi marad meg szerelmeinkből ?
A szél kopogtat ma este az ajtómonElmúlt szerelmekről beszél nekemA haldokló tűz előttMa este, ez egy őszi dalA remegő házbanÉs én az elmúlt, messzi napokra gondolok
refrén :Mi marad meg szerelmeinkből ?Mi marad meg ezen gyönyörű napokból ?Egy kép, egy öreg kép, a fiatalságombólMi marad meg a szerelmeslevelekből ?Az áprilisokból, a randevúkból ?Egy emlék mely örökké végigkísér engemA boldogság árnyéka, szélben lobogó hajlopott csókok, mozgalmas álmokMondjátok csak,Mi marad mindebből ?Egy kis falu, egy öreg templom tornyaEgy jól elrejtett tájÉs egy felhőben, kedves arcaA múltamnak
A szavak, az elsuttogott lágy szavakA legfinomabb érintésekAz erdő mélyén fogadott eskükA virágok a könyvekbenMelyeknek illata megrészegítElrepült már mindez, miért ?
O que sobrou dos nossos amores ?
Essa noite, o vento que bate na minha portame fala dos amores mortosem frente da fogueira que se apaga.Essa noite, é um canção de outonoe eu penso nos dias distantes.
O que sobrou dos nossos amores ?O que sobrou dos dias lindos ?Uma foto, velha fotoDa minha juventude.O que sobrou dos recados de amor ?Dos meses de abril, dos encontros ?Uma lembrança que me persegue,Sem parar.
Felicidade murcha, cabelos ao vento,beijos roubados, sonhos movendo.O que sobrou de tudo isso ?Diga-me.
Uma pequena aldeia, um velho sino,uma paisagem tão bem escondida,e numa nuvem o querido rostodo meu passado.
As palavras, as palavras tenras que a gente murmura,as carícias mais puras,as promessas no fundo da floresta,as flores que a gente encontra nim livro,cujo perfume embriaga,voaram. Porque ?
Aşklarımızdan geriye ne kalır?
Bu akşam, rüzgar kapıma vuruyorbana geçmiş aşklarımdan bahsediyorkül olmadan öncebu akşam, bu bir sonbahar şarkısıevin içinde sesini titretenve ben uzaktaki günleri düşünüyorum
nakarat:Aşklarımızdan geriye ne kalır?O güzel günlerden geriye ne kalır?Bir fotoğraf, eski bir fotoğraf, gençliğimden.Aşk mektuplarından geriye ne kalır?nisan ayından, randevulardan?Bir anı durmaksızın peşimden koşuyor.Mutluluğun gölgesi, rüzgarda savrulan saçlarçalıntı öpücükler, göçüp giden hayallerbütün bunlardan geriye ne kalırsöyle bana?Küçük bir köy, eski bir kuleiyi saklanmış bir manzarave bir bulutun içinde, değerli bir suratgeçmiş günlerimden.
Kelimeler, mırıldayan nazik kelimelerokşayışlar daha da safyeminler bozuldu suyun derinliklerindebir kitabın sayfalarında bulduğumuz çiçeklerparfümüyle sarhoş edenhepsi uçup gitmiş, neden?