Metamorfózis I.
Bölcsőnk a romokon állt,Rokonaink mind körülvettek.Fogakat rejtő bájmosollyalNéztünk, ha ránk nevettek.
Tetszett a verekedés,Mozikba' lestük: hogy csinálják.Kirakatok közt álmodoztunk, užBentről a gazdagság figyelt ránk.
Később a füstkarikátKözösen fújtuk szép kerekreValaki fogta,S átugrottuk sorban szédelegve.
Gyönge az anyai kéz,Vihar elől már senki nem véd.Anyai kézből szertehullva,Körmünk az élet húsába tép.
Sírhatsz, ha megölelünk,Szavaink ízét úgysem érzed.Fiaid volrunk távozáskor-Mások, kik visszatérnek.
Borból mi nem ihatunk,Poharad szánkkal összezúznánk.Te, aki szültél szenvedéssel,Többé te nem ismerhetsz ránk!