Не спирай, дъжд, не спирай
Вече съм мокър в средата на Босфора,капчиците дъжд скриват сълзите ми.Не спирай, дъжд, не спирай!
Душата ми проблясва под дъжда на Истанбул,а капките се смесват със сълзи по скулите.Не спирай, дъжд, не спирай!
Вече не разчитам името й по звездите,Напротив“ раздяла“ пише върху утрешните дни.Не ме питай и за нея не питай!
Не питай, не питай, напълни Босфора!Напълни го, аз ще пия жадно за тъгата.
Не спирай, не спирай, напълни Босфора!Напълни го, аз ще пия жадно за лъжите.
Не спирай, моята душа се отрича, изгаря!Угаси я, умолявам те, не спирай, ооо да, не спирай!
Не спирай, дъжд, не спирай!Не питай, ти за нея не питай...
Ess, eső, ess
Megáztam a Boszporusz közepén,Saját könnyeimet rejtik az esőcseppek.Ess, eső, ess!
Lelkem a fényes Isztambul alá szállt,Az esőcseppek elvegyülnek csontjaimmal.Ess, eső, ess!
Neve már nem olvasható a csillagokban,Elválaszt minket minden egyes holnap.Ne kérdezz, ne kérdezz róla!
Ne kérdezz, ne kérdezz, töltsd meg a Boszporuszt,Töltsd fel, s én belekortyolok a bánatba.
Ne kérdezz, ne kérdezz, töltsd meg a Boszporuszt,Töltsd fel, s én belekortyolok a bánatba.
Töltsd fel, s én belekortyolok a hazugságba.Ne hagyd abba, lelkem lángol és megreped.Fojtsd el, ne hagyd abba, kérlek, ne hagyd abba.
Ne hagyd abba, kérlek, ne hagyd abba.Ne kérdezz, ne kérdezz róla!