Ponekad
Gorim,druzeviu zadnje vrijeme tugujem
nemogu podnjeti da te vidim takvu,ne placi, ne vuci sve u crnoi to ce proci, proci cene budi nadi ljutaMi smo isto samo ljudi ponekad i mi mozemo izgubiti ravnotezuako pamet se vrati glavipreda se opet prema ljubav
Ponekad sam i ja sudbini ljutpuham se, kidam se i ne ostavljampepeo u kotlarPonekad uvrijedjam namjerno ljubavIzgubim sam protiv sebe, i akceptiram to
Gorim,druzeviu zadnje vrijeme tugujemiz inutra sam bez krivicetuzne, bolne pijesme
Ja sam kap u tvome oceanu, jedno zrno tvoje obaleNe zaboravi da ova dusa zapravo luduje za tobom,ako pamet se vrati glavipreda se opet prema ljubav
Néha
Barátaim, lángolok!Jelenleg nagyon melankolikus vagyok...
Nem bírom már a sírást, ezt a feketeséget, mely körülvesz,Ez is elmúlik, ahogy minden, kérlek,ne haragudj!Mi is csak emberek vagyunk, és néha nem találjuk meg az egyensúlyt,De mikor az elménk megtalálja a visszavezető utat, újra szerelmesek leszünk.
Néha haragszom a sorsra,Nem akarok menni, de így csak hamu marad belőlem,Néha a szerelem nagyon tud fájni,De bevallom, mindig megújulok.
Barátaim, lángolok!Jelenleg nagyon melankolikus vagyok,Mélyen bennem nincs más,Csak a szomorú, bánatos dalok.
Csak egy csepp vagyok az óceánban, lábnyom a homokban,De ne felejtsd el, hogy kettőnk hibája, hogy itt tartok,Mi is csak emberek vagyunk, és néha nem találjuk meg az egyensúlyt,De mikor az elménk megtalálja a visszavezető utat, újra szerelmesek leszünk.