Elhagyom a várost
Magányosan állok egy sötét udvaronEgy régi, ócska lámpa csendesen lobogSorra kidőlt padok közt lépkedekKevés a hely, ahova léphetek
A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,Szólni nincs kedvem, hát tovább indulok,A régi téren talán vár még valaki,Vele jó lesz egy cigit megosztani
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyomA várost, ahol élekMindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,Igen, holnap, holnap indulok
Talán csak megszokásból indultam tovább,Mereven bámultam a házak ablakát,A pályaudvar, már egy megszokott állomásAz egész egy furcsa látomás
Aztán csend, és újra csend,A sárga Hold álmosan figyelTudom, hogy nem felejted, mennyit jártam itt,Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyomA várost, ahol élekMindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,Igen, holnap, holnap indulok
Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába,Erről szólt a dal: EDDA BLUES!