A megértő mosoly
Ha munkából jövökés rosszkedvű vagyok,A szemed akkor isoly vidáman ragyog.
Az élet dolgaitha nehezen tűröm el,A megértő mosolyarcodról nem tűnik el.
Ha egy szót se szólok hozzád,s egész nap hallgatok,A szemed akkor isoly vidáman ragyog.
Ha kétségek közöttnehezen alszom el,A megértő mosolyarcodról nem tűnik el.
A bánatom csak az, hogy nem haragszol rám.Egy fénykép vagy szobám falán.
Ha drága nagymamámmár egész nap morog,A szemed akkor isoly vidáman ragyog.
Ha szomszédban a kislányhamisan énekel,A megértő mosolyarcodról nem tűnik el.
Ha bosszantóan önzőés fölényes vagyok,A szemed akkor isoly vidáman ragyog.
Ha jóbarátaimmár nem viselnek el,A megértő mosolyarcodról nem tűnik el.
A bánatom csak az, hogy nem haragszol rám.Egy fénykép vagy szobám falán.
Ha dolgaim után,egész nap futkosok.A szemed akkor iscsak vidáman ragyog.
Ha azt mondom, hogy engemaz egész nem érdekel,A megértő mosolyarcodról nem tűnik el.
Ha véletlen egy naptegyük fel, meghalok,A szemed akkor ismajd vidáman ragyog.
S ha nem leszek halottcsak úgy temetnek el,A megértő mosolyarcodról nem tűnik el.