Vörös Hold
Túl ezer éjszakán,Életben maradtam,Mert a szívemben a szerelem halhatatlan.Amíg a testem majd az enyészeté lesz,S létem elvesz,Addig még továbbra is óvom ezt a szerelmet.
A hold ragyogva csillant szememben,Úgy tűnt, ő sírni készül az égben,Vörös könnyek csordultak belőle,Az éjszakát véresre festve.
Akkor a síri csendben,Szemtől szemben álltunk, pengétől sérülten.A magány és a szorongás.A szívemben oly mély lett a vágás.
Túl ezer éjszakán,Életben maradtam,Mert a szívemben a szerelem halhatatlan.Amíg a testem majd az enyészeté lesz,S létem elvesz,Addig még továbbra is óvom ezt a szerelmet.
Az idő nagyon lassan múlt tova,Akkor, ott lehunyt szemmel állva,Amíg vörös fonalként folytLe a kezemen az élet,Még éreztem, a köteléket.
Akkor a síri csendben,Szemtől szemben álltunk, pengétől sérülten.A magány és a szorongás.A szívünkben oly mély lett a vágás,Megint
Túl ezer éjszakán,Életben maradtam,Mert a szívemben a szerelem halhatatlan.Amíg a testem majd az enyészeté lesz,S létem elvesz,Míg egy nap emlék leszek már.
Túl ezer éjszakán,Életben maradtam,Mert a szívemben a szerelem halhatatlan.Amíg a testem majd az enyészeté lesz,S létem elvesz,Addig még továbbra is óvom ezt a szerelmet.
Színezz vörösre!Színezz vérvörösre!