Saat üç ayaktasın,uyku tutmamış yineNe yazıyorsun kara kara,beyazlar üstüne
Kalem biter,hiç güvenme tükenmez diyeHayat bile sona erer,günün birinde
Sen hiç yalnız kalmadın mıkalabalığın içindeDerdine derman aramadın mışişelerin dibinde
Sözler sahteymiş,çek kendini adım adımYüzler belliymis,yağmurlarda aradığınBulamadığın
Üşenmişin,hikayeni baştan anlatmayaFaydası yok,nefesini geçmişle yormaya
İtiraf et seviyorsun hüznü kederiAcı besler uyandırır boşvermiş bünyeyi
Hajnali 03:00,S te már megint nem alszol,Mit írsz fekete betűkkelA fehér könyvekbe?
A tinta kifogy,Nem tart örökké,Az életed is véget fogÉrni egy napon.
Sosem voltál még magányosA tömeg közepén?Nem kerestél még gyógyírtAz üveg alján?
A szavak hamisak,Lépésről-lépésre hagyd el őket,Az arcok tisztának tűnnek,Keresed őket az esőben,De nem találod őket.
Lusta vagy,Mondd el a történetet az elejétől,Esélytelen,Lélegzeted, mélázásod maguktól mesélnek.
Valld be, hogy szereted a bánatot,Mert a fájdalom táplálja megkeseredett testedet.